Azt mondják a múlt megszépíti az emlékeket.
Lehet benne valami igazság. Ám most miközben
Rajzolom, a firkász naplóját, s gyakran eszembe jut
Csinálhattam volna e másként, mint ahogyan végül tettem
a dolgomat.
Pontosan 1969 nyarán lettem a Déli Hírlap egyik gyakornoka, sose
Felejtem el Bekes Dezső jóvoltából. Végül 1993 decemberében ültem az
Igazgatói székébe, anélkül, hogy tudtam volna, mire vállalkozom. Választás
Útján szavaztak meg ügyvezetőnek, amikor a lap már menthetetlennek látszott, úszott
az adósságban. Karosi Imre kollégám ötlete volt, ha előfizetőket akarunk, álljunk át a reggeli megjelenésre.
Emlékszem Paulovics Ágoston a rádió igazgatója dühösen lerohant hozzám, s közölte, ezzel a húzással megpecsételtük a lap sorsát. Ebben se volt igaza. A jambó rendszerrel szárnyaltunk, nem sokkal később az előfizetőink száma a negyven ezret ostromolta. Pontos 1998 végéig tartott a sikertörténet, amikor a nagy nyugati kiadótulajdonosok összefogtak az egyetlen, s utolsó hazai napilap ellen. Túlerőben voltak, minden szempontból, tőkében és technikában. A mi vagyonunk az akkoriban szokásos szellemi tőke volt, ami a gazdasági életben máig se konvertibilis valuta. Csaknem két évig az Axel emlőin vergődtünk a végjátszmáig.
Ma már okosabb vagyok. Nem hiszek abban, hogy én, személy szerint Szántó István lett volna a gátja a Déli hírlap továbbélésének. Sokkal inkább az, hogy rossz volt a tulajdonosi szerkezet. Felerészben Csomai Zoltán birtokolta, aki egyetlen kurzus szemében se volt elfogadható partner. Nem én hoztam be a kiadóba. A konszolidált politikusok nem akartak osztozkodni vele a lap megmentésében. Kölcsönösen próbálták egymást kiszorítani mit sem törődve azzal, hogy félszáz ember egzisztenciáját kockáztatják, tönkre tehetik. Tessék elképzelni egy autó vezetését, amelyben az utasok össze visszarángatják a kormányt. Noha nálunk megesik a valóságban is, hogy a kedves nejem az anyósülésből csap rá a dudára, mert Ő veszélyt észlel. Itt viszont a tulajdonosok, az önkormányzatban képviselt pártok csak egyre koncentráltak, ne, hogy valamelyikük fölényre tegyen szert. S az se számított, hogy mi lesz velünk. Csak egy szempont érvényesült, ne, hogy már az ellenfelek maguk alá gyűrjék a város emblematikus napilapját. Végül a társasjáték vége ez lett – bemenekültünk az ősi ellenfél, a konkurencia oltalma alá. A sok rossz közül a legkevésbé fájót választottuk. S akkor jöjjenek a fotók abból a titkos albumból, amelyet mindvégig megőrzök. Hiszen a szocialista városvezetés Déli Hírlap ügyben feljelentett, majdnem három évig vizsgálták az átalakulás körülményeit. Végül három független média szakértő megállapította ez volt az új évezred legkorrektebb lapegyesítése. A munkatársak megkapták a végkielégítést az utolsó fillérig, míg az újságírókat csont nélkül átvette az Észak. Ehhez hasonló lapegyesítésre még nem volt példa.
