SzántóGráf

Beköltöztünk az Észak barlangjába – a firkász naplójából – jönnek a titkos képek az albumból

Azt mondják a múlt megszépíti az emlékeket.

Lehet benne valami igazság. Ám most miközben

Rajzolom, a firkász naplóját, s gyakran eszembe jut

Csinálhattam volna e másként, mint ahogyan végül tettem

a dolgomat.

Pontosan 1969 nyarán lettem a Déli Hírlap egyik gyakornoka, sose

Felejtem el Bekes Dezső jóvoltából. Végül 1993 decemberében ültem az

Igazgatói székébe, anélkül, hogy tudtam volna, mire vállalkozom. Választás

Útján szavaztak meg ügyvezetőnek, amikor a lap már menthetetlennek látszott, úszott

Fridolin étterem, a múlt század végén. Ülünk az ovális asztalnál és az AXEL vezetőjének a segítségével egyezkedünk a legmagasabb szinten. Majd nyílik az ajtó és Tompa Sándor bejön. Elnézést kér a zavarásért. Különben ez alkalommal a lehető legoptimálisabb megállapodás készült a városháza és az Inform között. Megvan a szerződés tervezet. Ez rövid távon milliárdokat jelentett volna az önkormányzatnak. Megfúrták.
Felismerem, Szabados Gábor, Paulovics Ágoston, Ligetiné és Szakosné Anikó
Ez a kép 2002 májusában készült, akkor költözött be a Déli az Észak barlangjába. Kiss László akkor már két éve az Észak főszerkesztője volt a megállapodás értelmében. Tehát azért nem látható ebben a felállásban.

az adósságban. Karosi Imre kollégám ötlete volt, ha előfizetőket akarunk, álljunk át a reggeli megjelenésre.

Emlékszem Paulovics Ágoston a rádió igazgatója dühösen lerohant hozzám, s közölte, ezzel a húzással megpecsételtük a lap sorsát. Ebben se volt igaza. A jambó rendszerrel szárnyaltunk, nem sokkal később az előfizetőink száma a negyven ezret ostromolta. Pontos 1998 végéig tartott a sikertörténet, amikor a nagy nyugati kiadótulajdonosok összefogtak az egyetlen, s utolsó hazai napilap ellen. Túlerőben voltak, minden szempontból, tőkében és technikában. A mi vagyonunk az akkoriban szokásos szellemi tőke volt, ami a gazdasági életben máig se konvertibilis valuta. Csaknem két évig az Axel emlőin vergődtünk a végjátszmáig.

Ma már okosabb vagyok. Nem hiszek abban, hogy én, személy szerint Szántó István lett volna a gátja a Déli hírlap továbbélésének. Sokkal inkább az, hogy rossz volt a tulajdonosi szerkezet. Felerészben Csomai Zoltán birtokolta, aki egyetlen kurzus szemében se volt elfogadható partner. Nem én hoztam be a kiadóba. A konszolidált politikusok nem akartak osztozkodni vele a lap megmentésében. Kölcsönösen próbálták egymást kiszorítani mit sem törődve azzal, hogy félszáz ember egzisztenciáját kockáztatják, tönkre tehetik. Tessék elképzelni egy autó vezetését, amelyben az utasok össze visszarángatják a kormányt. Noha nálunk megesik a valóságban is, hogy a kedves nejem az anyósülésből csap rá a dudára, mert Ő veszélyt észlel. Itt viszont a tulajdonosok, az önkormányzatban képviselt pártok csak egyre koncentráltak, ne, hogy valamelyikük fölényre tegyen szert. S az se számított, hogy mi lesz velünk. Csak egy szempont érvényesült, ne, hogy már az ellenfelek maguk alá gyűrjék a város emblematikus napilapját. Végül a társasjáték vége ez lett – bemenekültünk az ősi ellenfél, a konkurencia oltalma alá. A sok rossz közül a legkevésbé fájót választottuk. S akkor jöjjenek a fotók abból a titkos albumból, amelyet mindvégig megőrzök. Hiszen a szocialista városvezetés Déli Hírlap ügyben feljelentett, majdnem három évig vizsgálták az átalakulás körülményeit. Végül három független média szakértő megállapította ez volt az új évezred legkorrektebb lapegyesítése. A munkatársak megkapták a végkielégítést az utolsó fillérig, míg az újságírókat csont nélkül átvette az Észak. Ehhez hasonló lapegyesítésre még nem volt példa.

 

  

 

Exit mobile version