Most rövid leszek. Szóval, amikor 1993 decemberében kineveztek, megszavaztak a Déli Hírlap igazgatójának magyarabb lettem a magyaroknál. Már korábban is szembetűnő volt, hogy az MSZP az összes vidéki megyei lapot kiárusította a multiknak. Osztrák, német és angol tulajdonba került az összes megyei újság. Egyetlen egy kivételével – a Déli Hírlap megmaradt a Miskolci önkormányzat 51 százalékos részesedésével hazainak. A fennmaradó részen mindig egy befektető és mi magunk szerkesztők osztoztunk. Nagyon egészségtelen volt a tulajdonosi hányad megoszlása. Különösen az bosszantott, hogy az önkormányzat annak idején egy lepukkant alig 250 ezer forintos faxával szerezte meg a többségi részt. Miközben jómagam 30 ezer forinttal szálltam be ebbe az üzletbe.
Mint igazgató néhány évtizedes újságírói múltammal rögtön rájöttem, hogy a konkurenciával szembe nem sok esélyünk marad a túlélésre. Se nyomdánk, se terjesztői hálózatunk, sőt még egy fránya számítógépünk se volt. Keresni kezdtem a szövetségeseket. A napilap piacon már csak nyugatiak voltak. Olyan szerkesztőségek, amelyek a Lajtán túlról kapták az ukázt. A kollégákat már kilóra megvették, mi meg a kutyának se kellettünk. Nos, akkor gondoltam arra, hogy megalapítjuk a magyar tulajdonú médiumok szövetségét. Lásd a fenti képet. Sok mindent nem vártam ettől a demonstrációtól, hiszen ez olyan volt, mint amikor hat éhes kecske egymáson keresi a csöcsöt. Találkozgattunk, tervezgettünk, de mindannyian tisztában voltunk a politikára, a politikusokra aligha számítunk, ők csak az erős médiumok támogatását, kegyeit keresik. Mi meg elleszünk a megtűrtek kategóriájában. Szóval ez a próbálkozás, ez a magyarkodás, nemzeti színű pántlikázás nem sokat hozott a konyhára. Egy olyan országban ahol a Lehel hűtők hazájában Gorenjéért ölték egymást a népek.
Hogyan tovább – na, erről is mesélek majd.
A képen akik nevére emlékszem , Fónagy István, Kékesi György és Soltész Rudolf… s ott fenn valahol jómagam. Aláírjuk a vérszerződést, talán Tokajban. Majd egy jót ebédeltünk. S túl lettünk egy sikeres önáltatáson.
