Olvasom, hogy a magyar honvédség potom 3 milliárd forintért áruba bocsátja az összes MÍG 29-es vadászgépét. Elég lepukkantak és egyelőre még nem jelentkezett vevő ezekre a roncsokra. Szerintem rossz helyen hirdetik. Reklámozni tudni kell. Én már csak tudom.
Hadd, dicsekedjek egy jót ma is. Nehezen hihető, de garantáltan igaz, hirdettem már vadászrepülőket, nem is akár milyet. Aki kételkedik, ebben olvassa el Frisovszki Tibor rólam szóló könyvét, a Miskolci sajtókirályt, amelyben lerántja rólam a leplet. Megírja, meglepetten látta a Déli Hírlapban a Grippen vadászgépek reklámját. Őszinte leszek magam se nagyon akartam elhinni, amikor megjelentek. Ez úgy történt, hogy a miskolci repülőnapon – ilyen se lesz már többet itt – megjelent a svéd repülőgépgyár képviselője. Névjegyet cseréltünk, közben elmagyaráztam neki – ez még a nagy kormányzati megrendelés előtt volt – hogy érdemes a lapunkban megírni miért is pont ez kell nekünk. Sose gondoltam volna, hogy a kevés angoltudásommal ennyire tökéletesen elmagyarázom, mi hiányzik a bizniszből. A lényeg az, hogy nemsokára kaptunk egy megrendelés sorozatot. Na, meg ezt követően a sok fikázást, cikizést. Felhívtak, hogy szeretnének egyet lízingelni, ár nem számít, de ragaszkodnak a légi utántöltőhőhöz. Kérdezgették, hol vehetik át – nem maradtam adósuk- mondtam, ha megadja, a címét házhoz visszük. Utánvétellel is.
Most meg azt mondom, ha szabadulnának ezektől a fránya Migektől hirdessék a szantograf portálon. Ingyen tesztvezetés, párnázott katapult és teli tankkal adjuk át.
Megjegyzem ez a bizonyos Miskolci sajtókirály című könyv talán az egyetlen olyan mű, amelyet a rendszerváltozás után bírósági úton tiltottak be. Begyűjtötték, bezúzták. Kíváncsi vagyok, kinek van belőle. Vigyázzon rá sokat ér. Majd egyszer. Később erről is mesélek.