Nem az Észak,  a Déli Hírlap volt a nyerő – Radványi Évike rendőrségi tudósítása kenterbe verte a megyei lapot

Az alábbi hír jelent meg az Északhirnök portálon, hogy csak az Észak írt a Labancz Anna gyilkosságáról.

Csípőből cáfolom.Abban az időben ugyanis a frissiben alapított Déli hírlap igazán bulváros volt. Így elsőként adott hírt erről a brutális gyilkosságról. Mivel akkoriban ott kezdtem a pályámat, tudom, Soós Györgyné, Radványi Éva volt a lapunk rendőrségi tudósítója. Férje Gyuri bácsi az edelényi rendőrkapitányság vezetőjeként nyílvánvalóan a lehető legjobban látta el információkkal a nejét. Évike sose élt vissza ezzel a helyzeti előnyével, de alaposan kihasználta. A gyilkosság másnapján  – ott voltam – Évike beült a gépíró szobába és egy teljes oldalt diktált le mindarról ami a tudomására jutott. Abban az időben úgy 10 óra tájban került a lap az utcára és mindössze 16 ezer példányban.  Nos, soha máskor , de ebből a lapszámból délben újabb 10 ezret kellett nyomatni. Tudtuk, hogy az utcán a rikkancsok már dupla áron adták a még megmaradt számokat. Sőt hetekig jártak be a szerkesztőségbe ezért a lapszámért. Évike szép elismerést kapott ezért a teljesítményéért, Csala László főszerkesztő egy havi fizetésének megfelelő prémiumot utalt ki. Később hónapokig, évekig még téma volt ez a gyilkosság. Magam is többszor írtam erről.

Emlékezetem szerint akkoriban rácsozták be a földszinti ablakokat a nővérszállón. Abban a szobában hosszú hónapokig senki se akart beköltözni. Egy neves miskolci nyomozó később erre tette fel az életét, s állítólag ki is derítette a gyilkos kilétét, de sajnos a bűncselekmény elévült. Arra is emlékszem, hogy több neves orvos aki gyanúba került nehezen dolgozta fel a körötte kialakult helyzetet és jobbnak látta elköltözni Miskolcról. Élő legenda, hogy a nővérnek volt egy notesza amelybe jegyezte a kedves ismerőseit. A lista méretére jellemző, hogy három hétbe telt mindenkit tapintatosan lejárni, lenyomozni. S , meg ne sértsek senkit, de nézzék vissza a korabeli újságokat, az Észak nagyon röviden elintézte ezt a bűnügyet. A Déli Hírlapnak – bármilyen morbid is – ez a téma megalapozta a bulvárjellegét.

Labanc Anna. Az 1970. április 19-re virradó éjszaka elkövetett miskolci gyilkosságról csak az Észak-Magyarországadott hírt akkor…

…amikor megtörtént. Legközelebb négy és fél hónappal később, szeptember 4-én esett szó róla a Kék fényben, s az akkori szokás szerint a “kékfényes” Szabó László a Tükör következő számában leírta, amit a tévében bemutattak, és megismételte a lakossághoz intézett kéréseket.

labancz_1.jpg

Tükör, 1970. szeptember 15.

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  az ADT adatbázisban! A Ritkán Látható Történelem blog olvasói MOST ELŐFIZETÉS NÉLKÜL tekinthetik meg a cikkben szereplő újságok oldalait!

origokep.jpg

Az információkkal akkor is takarékosan bántak. Nem mondtak semmit még arról sem, hogy miként és mivel követték el a gyilkosságot. Annyi rémhír, találgatás, spekuláció terjedt országszerte, hogy két héttel később kénytelen volt Szabó ugyanabban a lapban hűteni a kedélyeket: “egy ilyen ügyben a nyomozás nem hozhat gyors, látványos eredményt, minden tényt, bejelentést nagyon sokoldalúan meg kell vizsgálni, a végére kell járni. Éppúgy, mint annak a rengeteg bejelentésnek, feltevésnek, amelyek telefonon és levélben érkeztek a Borsod megyei Rendőr-főkapitánysághoz a meggyilkolt Labancz Anna ügyében. Nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy sok feltevés is napvilágot látott ez ügyben. A televízió nézői közül többen találgatták: ki lehetett a gyilkos? De — amellett, hogy érthető az ilyen ‘találgatás’ is — számításba kell venni: az ügy természete miatt a televízióban nem mondtunk el mindent az esetről, még azt sem, hogyan történt a gyilkosság, mivel ölték meg Labancz Annát!”

Azért is voltak az emberek olyan izgatottak, mert elterjedt, hogy Labancz Anna naptárában városi potentátok is szerepeltek, köztük lehet a gyilkos, s ezt akarja a rendőrség eltussolni. Ezt a gyanút táplálta az is, hogy amikor Labancz Anna rövid időre visszanyerte az eszméletét, mondani akart valamit, de az orvos ráparancsolt, hogy ne beszéljen (tüdőbe hatoló szúrás esetén ez valóban nem is ajánlatos).

Ennyi volt az érdemi híradás, ezután következett 19 évnyi csend. Legközelebb a rendszerváltás egyik legelső sajtóbéli hírnöke, a Reform című bulvárlap foglalkozott Labancz Anna történetével 1989 tavaszán.

A cikk a ritkán látható történelem blogon folytatódik.