Andriska mutatványa – a zacskós egyszer megadta magát – csak a pillanatra várt – amikor, mi még az üvegessel jártuk

Mintha ma lett volna. Egy hétköznap, egy villámlátogatás idejére megleptük a pesti rokonokat. Drága Édesanyám a konyhában adta át a vidéki finomságokat, készen vitte a tyúk pörköltöt és a kakaós kalácsot. Andráska, Andriska – volt köztünk nyolc esztendő, ő pedig nem lehetett több nyolc évesnél, s szokása szerint valami pesti huncutsággal akart elkápráztatni. Minket, akik lent, Miskolcon éldegélnek.

Rákérdezett, láttam e már zacskós tejet? Persze, a televízióban. Praktikus lehet – mondtam. Mi viszont még olyan régimódian üvegben vesszük. Bár az iskolában már a dobozból szívószállal ittuk, a literest palackozva árulják.

Retro darabok – egyre kevesebben tudják mire is jók ezek

A klasszikus, ezüstfólia fejjel hegesztve

A tiszta fejhez

Andriskának több se kellett. Szemüveges okoska fiúcska volt. Előkapta a zacskósat a hűtőből. Hagyta, hogy megsimogassam. Ma, mai eszemmel azt mondanám olyan a tapintása, mint a csináltatott mű mellnek.  Csak hűvösebb.

Majd Andriska zsonglőrködni kezdett. Két zacskóval. Dobálta, elkapta, egyre magasabbra, a régi pesti polgári lakás magas konyhájában akár öt méterre is szállhattak. Csudára tetszett a mutatvány. Végül tesztelte a terméket, hagyta leesni. Egyszer, kétszer akár háromszor is bírták a gyűrődést a zacskók.

Nem volt még videónk, mobilkameránk csak a saját agytekervényeimben rögzült az attrakció. Ott viszont egy életre beégett a film. Nyílt a konyhaajtó, Jenő, Jenőke András apukája útra készen állva próbált bejönni, elköszönni mielőtt munkába indul. Munkaruhában. Talpig sötét öltönyben, a szokásos fehér ing nyakkendő, suvickos, fekete félcipő – hiszen ő volt a Nemzeti Szálloda és étterem igazgatója.

S ez volt az a pillanat, amikor bekövetkezett az, aminek már régen be kellett volna. Felszállt a zacskós tej, lágyan lehuppant a konyha kőre, de senkinek nem kegyelmezett. Megbosszulta a sok hajigálást. Most, hogy magamban visszapörgettem a képet, lassítva – látom, úszunk az életerő, az  egészség szimbólumában. A legnagyobb vesztes Jenő bácsi, aki olyan, mint akit tejben-vajban fürösztöttek. Felöltözve.

Nevessünk, kacagjunk vagy visszafojtsuk a ránk tört derűt. Nem sokat hezitáltunk. Aminek ki kell jönni az kijött. Csak Andriska nem élvezte a helyzet komikumát. Csalódott a zacskós tejben, pedig a tévében is mutogatták, hogy mit kibírnak ezek a vackok.

Jenő újra zuhanyozott s, átöltözött. Andráska jelezte majd leszalad pótolni a tejet a krumplipüréhez. Mi meg lentről jöttek mindenkit megvigasztaltunk. Istenem milyen jó, hogy Nektek már zacskós a tejetek. Ha ezt a régi üvegessel játsszátok még valami bajotok esett volna….