Mit szólna egy ötszáz forintos üzemanyagárhoz? Letenné e a kocsiját? Biztos, hogy buszozna vagy vonatozna? Aligha. Akkor ezt meg is beszéltük.
A napokban szokatlanul magasra szökdel a benzin és a gázolaj ára. Magyarázat, sajnos a világpiaci árak is felfelé tendálnak. Ilyenkor a mindenkori ellenzék a maga látószögéből rögtön rákérdez – miért nem engednek, faragnak le a jövedéki adóból. Megszólalnak a szakértők, hogy ez csak elhatározás kérdése, de amikor a kincstárat ez a folyamat csak gazdagítja nehéz lemondani a jussról. Nem is teszik. Nem is kell. Ma már csak a hozzám hasonló vének emlékszenek a taxisblokádra. Amikor két forintért – nem kis pénz volt az – megbénult az ország. Mert a bérkocsisok úgy akarták. És győztek. Engedett a kormány. És tanultak is belőle.,hogyan kell,kellett volna a konfliktust kezelni.
Ma már szinte érzéketlenek vagyunk az üzemanyag árak ingadozására. Ha menni kell, megyünk s tankolunk. Legfeljebb spájzolunk előre egy két kannával, azzal az illúzióval, hogy sikerül két- három száz forintot megfognunk.
Engem jobban aggaszt a világpiaci áremelkedés. Ez általában a legjobb szeizmográf. Előre jelzi a politikai válságokat, a háborús konfliktusok kialakulásának a lehetőségét és érzékeli a gazdasági helyzet pillanatnyi lejtmenetét. Tehát az olajtermelő térségekben nincs béke az olajfák környékén. S ha drágul a nafta, többet fizetünk a szállításért, a kereskedők árakat emelnek majd a pénzünk csak inflálódik még akkor is ha az illetékesek másként látják.