Köddé vált az Interpress – ez volt a MUOSZ zászlóshajója – elúsztatták

Ez a legendás újságíró üdülő, az Interpress Hotel, ami a Siófoki ezüstpart ékessége volt. A Magyar Újságíró szövetségen kívül ugyanitt, csaknem hasonló szállói voltak a Hírlapkiadó vállalatnak és a magyar rádiónak, televíziónak.

Aki figyelmesen elolvasta a Kádártól Castróig című könyvemet  az már tudja, hogy Horváth Jenő, korábban a balatonaligai üdülő igazgatója, évtizedekig osztotta a beutalókat az újságíróknak. Régi barátságunkra való tekintettel, ilyentájt már be is jelentkeztem egy júliusi két hetesre. Az aranytartalékában mindig volt egy ilyen noha már az előző évben lefoglalták a keretet. Ugyanis a nemzetközi újságíró szövetség prágai központjában legalább félszáz turnusra való helyet foglaltak minden esztendőben. Szúrta a szememet, hogy a csehszlovák elnöknek a nyári szezonban egy állandó apartmant kellett fenntartani és e mellé egy hatalmas Mercedest is béreltünk. Cserébe a magyar kollégák a bolgár tengerparton napozhattak és ehették az ottani sokféle joghurtos salátákat.  Egyszer mindenki kipróbálta ezt az utat, de végül csak rájöttünk a Balaton a Riviéra . Két hét Széplakon, családostul maga a mennyország volt. Máig se tudom megfejteni, hogyan volt nekem egy teljes zavartalan félhónapom ilyen luxusra. Manapság amikor maximum három éjszakás kalandozásokat tervezünk akkor 14 álló napig heverésztünk a magyar tenger partján.  Nappal, este pedig irány az Aranypart vagy az űrállomásra emlékeztető bár. Az üdülő éttermében szinte ingyen volt a sör és a fröccs. Automata tekepálya és sok nyerő játékautomata.  Szigorú porta szolgálat, de nekem mindig volt foglalt parkoló helyem. Lehetőleg az ablakunk alatti sávon. S, hogy ne felejtsem abban az átkosban Miskolcot még csak központon át hívhattuk, de az üdülőnek saját crossbar vonala volt. Míg mások este hattól sorba álltak az ezüstpart két nyilvános fülkéje előtt mi közvetlenül tárcsázhattuk az öregeinket. Ez a reggeli esti rituálé elmaradhatatlan volt. Hihetetlenül pazar volt az ellátás, naponta háromszor legalább három féléből lehetett választani. Minden napra szerveztek valamilyen kulturális eseményt, emlékszem a disznótoros vacsorához a száztagú cigányzenekar adott koncertet. Nem számoltam meg, de tényleg sokan voltak. Elmaradhatatlan volt az asztalitenisz verseny minden turnusban. Mivel hosszú ideig versenyszerűen pingpongoztam ki nem hagytam volna ezt. Úgy harmincvalahány évesen neveztem be a nagymenő fiatalok közé. Vittem a saját , kézhez álló ütőmet és igyekeztem feltűnés mentesen  pötyögtetni. Nem tudhatták, hogy korábban már Fidellel is játszottam, nem is nagyon dicsekedtem ezzel. Végül egy kis bemelegítéssel legyűrtem a fiatalokat, a húszon aluliakat. A fődíj egy népművészeti tarisznya volt, amit máig is őrzök, úgy mint az érmeimet.

Egyébként úgy egy évtizede a Balatonon járva láthattam , hogy az Interpress bezárt, ablakai betörve, s tudom már régen eladták és helyén valamilyen lakópark lehet. Ez az üdülő volt a szövetség zászlóshajója. Ez volt a magyar újságírók szövetségének a legdrágább ingatlana. S mára köddé vált. Városi legendák keringenek miként, hogyan cserélt gazdát és mivé lett az ára. Nem kell mindent elhinni. Ez is csak egy volt a sok elherdált közösségi vagyon közül.