Megesik, hogy hetente kétszer is megjárom a Miskolc Budapest utat. Nem felmegyek a fővárosba, hanem elmegyek. Bizonyára kedvelhetnek azok a barátaim, akiket rendre helyre teszek, amikor azt mondják, hogy majd leugrom hozzátok. Nincs ínyemre ez a le és felmegyek gondolatmenet, de vannak fontos emberek, akiknél az ügy érdekében képes vagyok elvtelenül szemet hunyni. Hadd ugráljon le és fel, ha már ilyen kedves.
Különben Miskolc Budapest normális vezetési tempóban táblától tábláig cirka másfél óra. Ne, hogy már valaki kiszámolja az átlagsebességemet, mikor valamennyi kútnál, út menti pihenőnél és az összes VÉDA kapunál leveszem a lábam a gázpedálról. Főleg mostanában, mióta három esztendeje gyanúsítottként még a fűre se merek lépni, ne, hogy hatványozottan essek bűnbe.
Szóval azt szerettem volna mondani, hogy tegnap délután úgy öt óra tájban próbáltam a pesti belvárosból kijutni a sztrádára. Pénteken a szokásos csúcsban és az extra kánikulában. Meglepően gyorsan ment a pálya kezdetéig. Majd innentől pontosan másfél óráig araszoltunk, olyan öt kilométeres tempóban egészen Kerekharasztiig. Ahogyan már ilyenkor szokásos kilométerenként dőltek ki az idősebb felforrt vizű csotrogányok a leállósávban. Mi meg a negyven kilométeres dugóban egymás kipufogójába csimpaszkodva totyogtunk. Ha véletlenül az egyik sáv meglódult, akkor az összes kocsi próbált oda húzni. Ám mi gonoszul ügyeltünk, hogy senkinek ne sikerüljön az átállás. Életünk, kocsink épségének árán is védtük állásainkat. Egy tapodtatnyít se engedtünk a pozíciónkból. A gyalogos tempóból. Közben a navigációs traffik rendszerem csak egy útakadályt jelzett. Talán egy órába is beletelt, míg a leállósávon elhúzott egy villogó rendőrautó és egy rátapadt betegszállító kocsi, amelynek semmi köze nem volt a mentéshez, csak kihasználta a helyzeti előnyét.
Nem hiszik el, hogy kilencven perc elteltével értük el az állítólagos forgalmi dugó keletkezési pontját. Ami nem más volt, mint a belső sávban egy jobb sárvédőjével koccant fehér Skoda. Majd a leállóban egy ugyanilyen ugyanebben a formában egy rendőrautóval kombinálva. Tehát semmilyen tömegkarambolt, amit mi a kocsi páncélzatába zárva magunkban vizionáltunk. Hála a Teremtőnek csupán egy apró koccanás miatt, a rendőri intézkedés késésének következményeként kellett csaknem két órát főnünk az autóban.
Amit most elsírtam egy állampolgári panasz. Magam is csak egy vagyok annak a cirka kétezer honfitársamnak, akik ezt most alaposan megszívták. Heves és Pestmegye határán. Nem tudom kik intézkedtek és hogyan, s mikor érkezett a bejelentés és miért nem szervezték meg a normális forgalomirányítást az adott szakaszon, de ha rajtam múlna, tutira kivizsgálnám. Azt is, hogy amikor rákérdeztem a sztráda infrastruktúrakezelő ügyeletére azzal hárítottak, hogy semmiről semmit nem tudnak. Csak akkor mi a francnak az a sok kamera, amivel behálózták a pálya minden szegletét.
