A bögyömben van a vízművek arroganciája. Egyébként nem nehéz fogást találni rajtuk. Mindenki csak panaszkodik a cégre. Emlékszem, hogy a leolvasójuk azt jelezte, a vízóránk oda vissza pörög. Na, mondom még ez hiányzik, hogy kitalálják, ezt is lopom. Majd elmagyarázta az illetékes, hogy ez normális lenne mivel nagy a nyomás a fővezetéken. Ajánlotta, csináltassam meg. Meg is történt, tettek bele valami szűkítőt, persze az én költségemre, jó drágán, miközben az órán kívül a vízmű zónájában volt a hiba. Vitatkoztam egy ideig de, minek lóval imádkozni értelmetlen. Amikor megírtam, százszámra jelezték, velük is eljátszatták ezt a trükköt. Biztosan valakinek bolt lehet ez a játék.
S mit látok tegnap, egy tisztes úr emelgeti a csatornafedelet a Derkovits 17. számú ház előtt. A hideg kirázott mert rögtön eszembe jutott, hogy ettől száz méterre tűnt el az unokám a csatornában a megbillent aknafedél mellett. Oda vitt a kíváncsiság s megtudtam, a mester csak ellenőrizte miért áll a víz a járdáig az aknában. Ott van három tolózár, s nem győzi jelenteni, hogy mellette szivárog a kincset érő víz. Igaz ez a vízmű számláját terheli azaz a miénket. Senki ne gondolja azt, hogy az elfolyt vizet nem terhelik ránk. A fogyasztókra. A mester azt is elújságolta, hogy nemrégiben voltak kint megcsinálni a tolózárakat, de nem sok sikerrel. A víz az ami a legkisebb hézagot is megleli. Így ismét magasan áll benne. S persze nyomasztja az épület kerítését.
Közben annyi hasznom volt még, megtudtam amikor az unokám belecsobbant az aknába és a vízmű csúnya módon elzárkózott a kár megtérítésétől, a városgazdát kellett volna perelni. Ám a vízmű ezt is elhallgatta.
