Szegedi Lacika kitalálta – hogy szüntessük meg a közlekedési káoszt – elektronikus levél Németországból
Szegedi Laci

Kitaláltam a megoldást a közlekedési káoszra.  Két fő kategória lenne, a dolgozó és a munkahely. Ebből a munkahely lenne a fix, a dolgozó a változó. Lenne ugyan egy bázismunkahely ahol bázisdolgozók lennénk.  Mondom a példát.  Gáz Géza a reggelije után beüti az okos telefonba, hogy “meló”. Az applikáció kidobja a legközelebbi munkahelyet, ahol még nem telt be az aznapi létszám.Az alkalmazás a legrövidebb útvonalon odanavigálná. Lehet, hogy az a munkahely másvalakinek a bázis munkahelye, de az a dolgozó ugyanezzel a módszerrel máshol egy hozzá legközelebbi helyen dolgozna aznap.  Vagyis elcserélik egymás között a munkahelyüket.  Az gáz, hogy  nem ért mondjuk az aznapra jutó politikusi, vagy közlekedésszervezői munkaköréhez elég gáz, de nem jelentene észrevehető hátrányt.  Ha orvos lenne aznap Gáz aki szerelő, az sem gond, a páciensek szeme sem rezdülne a féléves várólista egy két napos kitolódásától, ő meg csak C vitamint írogatna fel aznap.  A slágerfoglalkozások csereszabatosak.  Az árufeltöltő simán tud takarítani, az “operátornak” mindegy hol segédmunkás, és a családiasan vidám eladócsapat esetén sem gond, ki pörgős aznap a ventilátoron kívül. Az üzletkötő is jól elboldogul az élőhallal, ha pénzügyet árul amúgy.  A Szarvasbogárbőgésért felelős államtitkár mondhatja, hogy mi a buli abban hogy négymilliós fizetéssel százezres munkát végzek?! Neki az, hogy végre munkát végez, ami jól szokott esni normális embereknek.  Aki pedig a százezres munkahelyével a bőgést figyeli aznap, annak a benzinmegtakarítás lenne majd annyi mintha négy millát keresne.  Szóval egy jó applikáció kellene csak mobilra. És senkinek nem kellene napi népvándorlást végezni, nem lenne ünnepe azoknak a napoknak amikor lehet közlekedni.  Nem is nagyon kellene közlekedni, csak ha környezetváltozásra, nyaralásra megy az emberfia így a huszonegyedik században, egy hasító országban.

( A szerző nagyapja valamikor a főnököm volt. Jól kijöttünk, hetente csak három napot láttuk egymást. Lacika, az unokája lányomnak osztálytársa volt.  Majd később a Déli Hírlap újságíró gárdáját erősítette. Jelenleg Németországban az egészségügyben felsőfokú munkaerő. Így tényleg lehet valami ebben a hülyeségben.)