Kedden utas voltam az M3 sztrádán Budapestre retúrban. Akárki mellé nem ülök be, de most egy jó vezetőre leltem. Ilyenkor, szokásom szerint – mint régen amikor a szolgálati céges kocsihoz egy rutinos volánforgató is járt – megágyazok magamnak a hátsó fertályon, s nyugodtan durmolok. Vagy telefonálok. Így tettem gyerekkoromban is mert drága Édesapám sofőr volt én meg olyan voltam az autójában mint a korra jellemző bólogató kutya, a hátsó szélvédő mögött.
Ám most kedden, kedvem támadt egy kis nézelődésre is. Úgy, hogy fotóztam. Bebizonyítva, hogy a kamionok mellé érve életveszélyes az előzés. Úgy a hazai mint a külföldi pilóták – napközben amikor tilos – gond nélkül előzgetik egymást, az erősebb kutya jogán.
A fenti képen jól látható, ez a kocsi kereken 8 percig előzte a társait. Nem igaz, hogy a nagy traktorosok összetartanak. Azért se engedték vissza maguk közé az előzésre vetemedett társukat. Megleckéztették, valamennyiünket büntetve. Persze mondom én , ilyenkor sehol sincs egy rendőr aki kiállítsa a 
a sorból a renitenskedőket. Azt is elárulom, hogy a normális, megengedett sebességnél hétszer próbáltak minket leseperni. Fényszóróval, villogva úgy, hogy a nyakam mögött hallottam a lihegésüket. Senkinek nem ajánlom erre a régi módszeremet – a satuféket az ilyenekkel szembe, mert a törvény tiltja. Azt viszont nem, hogy vészvillogóval jelezzük, hiányzik a követési távolságból egy jó hatvan méter. Azt ha ez sem hatásos, jobb félre állni, elengedni ezeket a vesedonorokat.
