Velünk a város válogatott – aki nincs ellenünk az velünk van – na ki mondta ki ezt és mikor

Akárhányszor böngészem újra a Velünk a város jelöltjeit, mindig eszembe jut valami. Például az, hogy tavaly decemberben életemben először részt vettem egy közmeghallgatáson. Jelezték, hogy lesz ilyen, én meg úgy gondoltam beszállok a ringbe. Először úgy gondoltam jelentkezem majd ott elmondom a mondandómat. Akkor döbbentem rá, hogy megvan ennek a rituáléja. Semmit nem bíznak a véletlenre. Tehát először elküldöm a kérdéseimet, a felszólalásom tárgyát, témáját, hogy az illetékesek felkészülhessenek. Idáig ez rendbe is lenne, ha a parlamenti mintára a válaszokra, ott helyben reagálhatnék is . Mert ugye tetszenek tudni, aki az utolsó lap, vagy szó az viszi a bankot. Tehát mindhárom felvetésemre a jó emberek felolvasták a sablonszerű választ, aztán kalap kabát. Még azt se kérdezték meg, hogy elégedett vagyok e az elmondottakkal. A parlamentben demokrácia van bármennyire is furcsa ha valaki valamit sérelmez három négy oda vissza csörtéig elmennek.

Figyeltem a reakciót a felszólalásomra. Noha nem vagyok egy szónok típus, időnként elkap a lámpalázas megilletődöttség ennyi sok komoly ember között mint a miskolci közgyűlésben. Mégis láttam a fapofákat, az uncsi képeket és a lehajtott fejeket ahogyan a mobiljukat baszkurálták. Zavarta őket, hogy olyanokról is szó esik amelyeket itt nem szokás firtatni.

Most meg beugrott – honnan olyan ismerős ez a Velünk a város szlogen. Ugye a hozzám hasonló matuzsálemek emlékezhetnek arra, hogy a forradalom után a kádári konszolidáció idején az volt a jelszó, aki nincs ellenünk az velünk van. Tényleg ötletes találó volt ez a jelszó, hiszen azok az elfásult,  úgy jó ahogy van, lesz ami lesz figurák valóban a rendszer malmára hajtották a vizet. Tehát nincs új a Nap alatt. Különben egy másik ősi igazság is kidudorodik ebben a válogatásban – a mi ellenségünk ellensége, az a barátunk.

Különben mi az oka annak, hogy a választási kampány finisében , szinte az utolsó pillanatokban ismertük meg az ellenzék jelöltjeit. Engem speciel mint örökösen kíváncsi gyorsan öregedő miskolci még az is érdekelne, hogyan verbuváltak indulókat. Nem kell titkolózni, hogy ki miért hogyan került ebbe a csapatba, hiszen ha majd ikszelni kell nem a fülkében szeretnék variálni.  Már most akarom tudni, hogy ki mit tett le idáig a városért és mik a tervei ha elnyerik a többség bizalmát.