Még mindig az a kurva fogdaajtó sztori – nem minden rossznak jó a vége – nyúlik mint a szappanos opera

Azt hiszem, hogy sikerült a hírverés.

Itt kezdődött – mesélik a bedobós újság riporterének – itt vágtuk a földhöz a firkászt. Már meg bilincseltük, de még mindig nyúlkált volna a pisztolya után. Mit nem adtam volna ha a kedves rendőrnő ezt a western sztorit is eljátszatja velem. Egyébként ezt egy az egyben benyelték – büszke lehetek magamra.

Nem tudtam, hogy ikrek …

Munkában a hatóság – most éppen nem az arabok falatozójából leskelődnek.

Önfeledt szórakozás, ki kell engedni a gőzt ….

Nem gondoltam volna, hogy rajtam kívül még másokat is érdekelhet a három esztendővel ezelőtti megveretésem, megalázásom a miskolci nagy posta előtt. Mint ismeretes a két fiatal derék rendész képtelen volt megemészteni, hogy nem ismerem el az általuk szabálysértésnek vélt pillanatnyi megállás tényét. Hiába tették, erőszakolták volna a kezembe a tollukat, csak nem írtam alá a vétkemet, hogy hetes másodpercre, járó motor mellett, a volánnál ülve felálltam a járdára. Így akartam a mögöttem kifordulókat elengedni. A továbbiakat, a szerencsétlen fejleményeket már álmukból felriadva is elmondják, de ha mégse akkor a képekkel teli könyvemet, ami nemcsak erről szól, hamarosan megvehetik. Hihetetlen, de már több könyvesboltból jelezték, keresik ezt a kiadást. Itt a gráfon rekordérdeklődést értem el a részletek közzé tételével. Szeretném megnyugtatni az érintetteket, hogy azok a fotók, amelyek saját jó voltukból kerültek fel a közösségi oldalakra szabad felhasználásúak. Nem jogvédettek, nem fotoshoppoltak.

Tehát ha most perrel és megveretéssel is fenyegetnek, ne tegyék. Az utóbbin meg egyébként is már túl vagyunk. A fejbe verésen, a karcsavaráson, a rugdosáson és a bilincselésen is. Erre mondják mifelénk, mindenki azt csinál, amihez ért, amit tanult.

Mielőtt a könyv részleteinek közlését folytatnám, megjegyzem nem is akármilyen előzményei voltak a támadásnak. A félkatonai szervezet harcosainak régóta csípte a szemét, hogy a Hősök tere felül autóval kanyarodtak be a miskolci zsinagóga udvarára. Ha úri kedvük úgy tartotta még a halottas kocsit és vissza fordíttatták, hiszen a szabály az szabály. Végül a templom udvarára behajtók tudomásul vették, hogy jobb a békesség így a bazártömbi sikátoron keresztül gurultak be a zsinagóga udvarára. Ez azonban nem igen nyugtatta meg az arab falatozókban megbúvó, ott sziesztázó rendészeket. Merő unalomból vagy megmagyarázhatatlan ellenszenvből különös előszeretettel, megkülönböztetett figyelemmel szórakoztak a zsinagógába vagy az onnan kihajtókkal. Találtam is egy nem is olyan régi képet, amelyen éppen egy oda vagy kihajtó autóssal szembe intézkedtek. Tudni kell, hogy aki szabályosan a bazártömb felől hajt be a templom udvarára és onnan kifelé a villanyrendőr felé veszi az irányt, nem büntethető. Hangsúlyozom nem felekezeti alapon, hanem azért mert a zsinagógába való kihajtáskor nincs kint a kötelező haladási irányt jelző tábla. A kedves egyenruhás urak a vita eldöntésére egy rendőrt kértek fel, aki pillanatok alatt eldöntötte, az autósnak van igaza. Persze ne, hogy azt higgyék, a képen látható két rendészt  sikerült meggyőzni. Dühükben még olyanokat is kiabáltak a templom udvarába behajtók után, amit a vészkorszak idején volt szokásban. Még az is elhangzott, hogy ha akarom meg is bilincselhetem. Majd feljelentést tettek a rendőrség felé, ám ott se mentek sokra. Nyilván ezek az apró melléfogások végül kellő dühöt váltottak ki a hatalmukat fitogtató rendész urakból.

Különben a könyvben van egy olyan részlet is – amelyben azon töprengek, hogy miért pont engem pécéztek ki az erőfitogtatásra. Majd megnyugtatom magam, miután többen felismerik a városi ingyenes újságból a képüket. S jelzik, hogy egy mentelmi joggal rendelkező személyt is hasonló módon inzultáltak, mint engemet megelőzően, a vasgyári temetőnél. Szerencsére ő megúszta. Pedig már akkor le kellett volna szerelni.

A kiadásban lesznek egyéb érdekességek is. Például kiderült, hogy az ügyészség a szemközti mélygarázs felvételét hogyan foglalta le. Ki kérte? S miért akartak a felvételről egy legalább hatórás részt. S miért csak egy negyedórásat vittek el a rendőrök. Miért mondta az állítólagos szemtanú, hogy ő bizony senkit se ismer.  Ezt szajkózta, miközben ilyen kérdést senki nem tett fel neki. Na és miért kellett a szembesítéseket a rendőrségi gyerekmeghallgató szobában folytatni ahol hangot és képet is lehet rögzíteni.

Kedvencem a Kobra 11 és a Rex felügyelő, de az állítólag náci múlttal bíró Dericket is szerettem. Mind izgalmas. Persze az én történetem se kutya, ha megismerik. Csupa ármány és semmi szerelem, tükre a sajátos igazságszolgáltatásnak, jó példája annak, hogy nem vagyunk angyalok…..

( A címképen éppen az kedves vezető rendőr magyarázza el a Kresz szabályait a rendészeknek , akit az esetemhez riasztottak 2017. november hatodikán. Akkor is nehezen értette meg, hogy mi és hogyan történhetett, de parancsot kapott.)