Nemcsak egyszer volt – ami másoknak nem kell azt most elvihetik – magam is gyúrok egy kitelepülésre – Kerényi László képei

Ha a hónap első vasárnapja, akkor itt a miskolci régiségvásár. Német mintára. Jómagam ugyanis már a hetvenes években megtapasztaltam, hogy kettészakított Németország nyugati felében szinte minden nagyobb településen ez volt a hétvégi szórakozás. Mivel manapság az élelmes kelet európaiak letarolják, az ottani lomtalanítást náluk kiveszőben van ez a program.

Vásári sokadalom volt

Hoci nesze…

Miénk a tér – az erő velünk van

Ezt nem lehet elég korán kezdeni

A babakocsiba sok minden egyéb is elfér

Egy szűzoltó veder – ilyen nekem még nincsen

Strand helyett sassolás

Szabadtéri galéria – micsoda kincsek

Egy repülőszőnyeg – landolás után

Persze, hogy győzünk – egy viking sisakban

Az erőember prezentál

A Mici mackóék nem fáztak

Tűzoltó vagy katona …

Tudom , ki lesz ennek a táblának a gazdája –jó lesz a házi a múzeumba –

Bezzeg nálunk, bezzeg Miskolcon. A mostanira magam is gyúrtam, készültem, Moldova mintájára kitelepültem volna a könyveimmel.  Van vagy másfél száz különböző aranytartalékom. Elképzeltem, viszek egy hokedlit és egy sámlit, s olcsón kiárusítom a rajtam maradt könyveimet. Próbaszerencse, lehet, hogy a hokedli és a sámli, az előbbi cipőtisztító fiókos egyszerűbben gazdára talál, mint az Ecetfák városa, a Toronymagasan vagy éppen a Vasgyári medvetánc, amiből nekem is csak hetes darabom maradt.

Most Kerényi László barátom felmérte a terepet, s megküldte a képeit, amit közzé is teszek. Fel is bosszantott, a fotókon az látszik, hogy népes volt az érdeklődés. Amikor Moldova úrral találkoztam, elújságolta egy ilyen vásárban legalább tíz művét dedikálja. Nekem ez lesz az etalon, ezt kellene túlszárnyalni. Hazai pályán, legközelebb neki futok….