Ha még valaki nem tudná a Földes Gimnáziumban érettségiztem, s éppen a negyedik H. osztályba jártam, amelynek az osztályfőnöke Hevesi Attila volt. Ki merem mondani, ha a tanár szobrát kellene megfaragni számomra Attila lenne a legideálisabb modell. Elárulom, hogy annak idején amikor az osztályába kerültem Ő maga se volt sokkal idősebb mint mi a tanítványai. Most először, az ötvenedik találkozónkat Veres Pál igazgató úr jóvoltából a szeretett iskolánkban ünnepelhettük. Tanár úr, a Tanító ahogyan mi nevezzük kemény vitába szállt a Miskolci Napló nevezetű bedobálós lap szerkesztőivel. Az a sajtótermék egyébként úgy ingyenes, hogy a mi pénzünkből osztogatják. Minden felhatalmazás nélkül. Több száz millió forintért.
Bánatomra a Tanító olvassa és reagál is az ott megjelenő írásokra. S azt hiszi, hogy az ott dolgozó kollégák elég bátrak, s vakmerők, hogy az Olvasók véleményét is megosszák. Drága Tanár úr, aki oda szegődött tollnoknak sose kockáztatná az állását. Családosok, valamiből élni kell, s egyébként most vidéken semmi esélyük sincs máshol elhelyezkedni a szakmában. Kedves Attila, így nem marad más mint, elégedj meg azzal, hogy itt a gráfon közzéteszem az írásodat. Nyugtasson meg az, hogy ezen a portálon többen olvassák majd mint a naplóban. Főleg akkor ha több ezer hálás tanítványod még meg is osztja ezt.
