Általában csak akkor írjuk, mondjuk a szépeket – a Te esetedben ráadásul igazak is – , amikor már hiábavalóak a szavak. Nem segítenek, csak dekorációk. Múlt idő. A szívünkhöz közelálló régi északos kollégánk, Lévay Györgyi július 28-án 69 éves korában elhunyt a hódmezővásárhelyi kórházban. Nincs már. Gyöngyöske Te még a régi értékalapú tollforgató voltál. Az újságírás klasszikus humán változatát képviselted, mindig az emberiesség oldaláról közelítetted meg a témákat. Élmény volt Veled a beszélgetés, napokig emlegette nagyapám, amikor riportoztál nála Kázsmárkon. Tibitől most tudtam meg, hogy a tőle kapott tokmányt (a tehénszarvból készült kaszakő-tartót) máig megőriztétek. A szobátok falán száraz virágot tartotok benne.
Zalából, Nagykapornokból érkeztél megyénkbe, férjed, Priska Tibi Nógrádból, Miskolcon leltetek otthonra, a kőrengetegben. Két évtizeden át voltál az Észak-Magyarország riportere. Utána azonban az Új-Észak kaland nem bizonyult jó húzásnak. Később a sors a festői szépségű csongrádi Mártélyra vezényelt benneteket. Hamar beilleszkedtetek, akklimatizálódtatok. Gyöngyöske Te a szegedi és hódmezővásárhelyi újságírói életben is otthonosan mozogtál. Mai utódaiddal ellentétben soha nem használtál magnót, szinte alig jegyzeteltél, csak figyeltél és hallgattál. Beleláttál az emberek lelkébe, áradt belőled a szeretet, megérezted az irántad táplált bizalmat. Zseniális riporterként neked elég volt pár mondat, a többi ott volt a fejedben. Azonnal észrevetted a témában rejlő újságírói lehetőségeket. Pillanatok alatt elfogadtattad magad. Teljes szívvel dolgoztál, nem úgy fogtál hozzá a cikkhez, hogy na most elkészítem életem művét. Igen könnyedén írtál, pedig megszenvedted minden anyagod, leróttad a kilométereket az Észak folyosóján, aztán fél óra múlva leraktad remekműved a szerkesztő asztalára. Semmit sem írtál túl. Saját riportodról sohasem beszéltél, csak kihordtad, megszülted. Nem fejtetted ki a dolgokat, csak sejtetted, de az olvasók megérezték mi a véleményed. Az elmúlt 50 év női újságírói közül kiemelkedő tehetségű voltál, a jó hírlapírók legjobbjai között. Mi bármi miatt panaszkodhattunk neked, de Te csak a legritkábban tetted ezt, pedig nem minden időszakod volt felhőtlen. Gyöngyöske! Volt egy sajátos természetes bájad. Ahogy az emberekhez fordultál, arra születni kell. Kiváló atmoszférateremtésedet csak csodálhattuk. Szavaid sokszor megérintették a lelkünket is.
Ahogy felnőttek a lányaid: Orsi és Dóra, sokat változott a világ. De a jobbak nem fordultak ki önmagukból, nem cseréltek lelket, ugye Györgyike? – kérdezte tőled az idősebb pályatárs, Gyarmati Béla. Most az egyszer hibáztál, nem szabad lett volna ennyire sietned…Vigaszunk az örök érvényű gondolat: Amíg élünk, azok is közöttünk vannak, akik már elmentek. Velünk maradsz…
Buzafalvi Győző
Rokonai, ismerősei, barátai, tisztelői augusztus 9-én, péntek délután két órakor vehetnek végső búcsút Gyöngyöskétől a mártélyi római katolikus templomban tartandó szertartáson.
