Veres Pál Miskolc polgármesterjelöltje – meddig kapaszkodhatunk a szenes csúszdán, mikor fogy el az erőnk – milyen fogást találnak az igazgató úron – kulisszatitkok egyenesben

Az idei ballagáskor, az ötvenedik érettségi találkozónkat( 4/H) – most először -ugyanabban az osztályteremben kezdtük, amelyben négy évig koptattuk a padokat. Meglepetésként külön köszöntött minket az alma mater igazgatója, mindannyiinknak egy emléklapot és egy tiszteletbeli aranykoszorús Földes jelvényt ajándékozott. Meghatott a figyelmessége, jó volt hallani, hogy utódaink halmozzák a tanulmányi olimpiák aranyérmeit és az ódon épület is hamarosan megújul. Igazából nem tudhattuk, hogy ez már az őszi önkormányzati választások egyik kampányának része. Eszünkbe se jutott, hogy Veres Pál (58 esztendős) sikeres gimnáziumi igazgató, a következő polgármester jelöltünk áll a katedrán. Most augusztus végén már rákérdezhetek, Ő tudta e, hogy Miskolc bevételére készül. Mi vagy kik inspirálták erre a kihívásra?

 

-Igen, a gondolat már régebben érlelődött bennem. Aki ezt a város magáénak vallja, s úgy szereti, ragaszkodik hozzá, mint jómagam az régóta

fontolgatja, hogy mit tehetne a sorsunk jobbra fordulásért. Igazgatóként

volt szerencsém többször is tárgyalni a város vezetőivel, s mindenkor

sikerült szakmai alapon rendezni a legbonyolultabb ügyeket is. Ennek

ellenére kikristályosodott bennem az aggodalom, hogy nem jó irányban

Jé, milyen drága órája van !

Van amikor a pálinkát is osztályozza

tartunk. Bár mindannyian, egyformán a Miskolciak boldogulását szeretnénk, de módszereiben másként. Sokunknak az az érzése, mintha fél kézzel egy széncsúszdán kapaszkodnánk, de fogytán az erőnk. Ez a fajta hasonlat egyáltalán nem idegen mifelénk. Először csak baráti körben, kisebb közösségekben hallottam vissza a bennem már régóta megfogalmazódott aggodalmaimat. Majd amikor elmondtam, hogy miben látom a változtatás lehetőségét egyre többen kértek, vállaljam el a polgármesterséget. Ekkor már úgy mond csapatokban gondolkodtunk, végül a Szinva városért egyesület hivatalosan is benevezett a választási vetélkedőbe. Ehhez még a családomnak is rá kellett bólintani, mivel mi ilyen demokratikus formában élünk.

 

-Tisztában volt a versenytársakkal?

 

-Természetesen. Számomra kifejezetten megtisztelő lett volna a jelenlegi

polgármesterrel megmérkőzni. Máig is nagyra tartom, annak ellenére, hogy volt néhány  szakmai vitánk volt, de ezek csak erősítették a kapcsolatunkat. Elsőként kívántam neki mielőbbi felépülést, s ezúton is cáfolom azokat a vádakat, hogy közülünk bárki ellenfelünk, embertársunk, sorstragédiájából

szeretnének politikai tökét kovácsolni. Azok a hitvány, névtelen, arctalan

beszólások, azokat minősítik, akik ilyen aljasságra vetemednek. Ezek

egyszerű provokátorok. S ha már sajnálatosan így alakult a helyzet hajlandó vagyok a jelöltjével is egy normális hangvételű, nyílt őszinte párbeszédre.

 

-Elég egyoldalú ez az ajánlat.Igazgató úr az ellenfél mumusa, aki a

választások másnapján nemcsak migránsokkal telepítené be  a várost, de még Gyurcsányt is ide költöztetné. Már több ilyen plakáttal szembesültem.

 

-Az ilyen képtelenségekre, nemtelen vádakra nem érdemes válaszolni, tiltakozni, az

erőnket pazarolni. Aki kirakta se gondolja komolyan. Neki ez volt a

feladata, s hősiesen teljesítette.

 

-Komolyan állítja ezt a bizonyos független jelöltséget, miközben ha a

pártok nem is, de az ellenzék eminensei egyre többen felsorakoznak igazgató úr mögött.

 

-Akkor most elárulom, akár meg is írhatja, korábban már az összes

parlamenti párttól hasonló ajánlatot kaptam. Valamennyit elutasítottam, nem szeretnék semmilyen elkötelezettséget, egyetlen párt színeiben szerepelni. Bár tudom, ennek vannak bizonyos előnyei, de én most csak a hátrányaival számoltam. Hangsúlyozom, hogy győzelem esetén teljesen figyelmen kívül hagynám a pártpreferenciákat. Tőlem senki ne tartson, hogy valamilyen tisztogatásra készülnék az önkormányzat berkeiben, szakemberekben mi nem vagyunk annyira gazdagok. Legfeljebb a kulcs és bizalmi pozícióban lévők lecserélésével akarom a városunk dolgait rendbe tenni. Sajnos mindössze egy, önkormányzati ügyekben jártas szakmai elitünk van, s rájuk számítanék a jövőben is.

 

-Szaladjunk előre egy kicsit az időben.Gondolom, van egy A és egy B terve.

Nem hiszem, hogy visszamehetne abba az iskolába, amelytől most

elköszön. A programja még késik, időnként felröppennek belőle részletek, de a teljes anyagot még nem láttuk.

 

-Persze minderre számítok is. Mégis csak egy A tervem van, ha nem hinnék, a győzelmemben nem indulnék. A programom most készül, ehhez nemcsak a pártok, de a civilek is rengeteg ötletet-javaslatot adnak és most is küldözgetik. Könnyű a dolgom, a csapatom most összegzi és a kampány nyitónapján  a teljes tervezet napvilágot láthat.

 

-Megfogadtam, hogy a versenytársak ígéretével nem foglalkozunk, ám csak megkérdezem, mi van a kormánypárti jelölt nyugdíjasoknak szánt ötezer forintos ajánlatával.

 

-A pénz fontos dolog. Ezért határoztunk úgy, hogy mi nem licitálunk

mindaddig, amíg nem ismerjük a városházi kassza tartalmát. Számunkra

megnyugtató, hogy ebben bőven akad több ezer ötezres a miskolciaknak, ezért csak azt üzenhetem: természetesen ezt az akkor is megkapják ha Alakszai úr már nem tudná kifizetni. Gálánsan megtesszük helyette, mert mi egy Salkaházi plusz programban gondolkodunk. Megalázóan kevés az ötezer forint, azoknak, akik ezt a város felépítették, belakták. Meggyőződésünk, hogy ha már ilyen anyagi helyzetbe került Miskolc ennél sokkal többet érdemelnek a szép korúak.

 

-Noha még csak most összegzik a programjukat, mik azok, amelyek biztosan befutók lehetnek.

 

-Talán azzal kezdeném, hogy városunk legnagyobb adófizetőit, neves

polgárait, Miskolc legjobb koponyáit meghívom egy konzultációs

tanácskozásra. Akár úgy is mondhatjuk, megalakítjuk a bölcsek tanácsát. A

tagok társadalmi funkcióban, és nem  jól fizetett tanácsadóként, nem számlatömbbel a táskájukban segítenénk kialakítani a mindannyiunk számára megfelelő jövőképet. Konkrétumokat, nem színes sallangokat, nem közhelyes másoktól elorzott jól hangzó szólamokat akarok hallani. Városunk elöregszik, szeretném maradásra bírni a fiatalokat, azt a középosztálybeli generációt, akik képesek egy értékteremtő változtatás levezénylésére, végig vitelére. Nem elég a sokat mondogatott Kassával való szoros kapcsolat Miskolc legyen Tiszaújváros és Kazincbarcika között egy koordinációs központ. Ne elégedjünk meg a multik által idetelepített futószalagos munkahelyek teremtésével. Egy egyetemi városban, Miskolcon ahol csak a Földes gimnázium végzőseinek zöme diplomát szerzett innovatív állások tömkelegére lenne szükség. Mondhatják, aki túl sokat markol, keveset fog. Van benne igazság, de én, mint az iskolámban is a kollektív demokratikus vezetés híve vagyok, ha jól választom meg a munkatársaimat, nemcsak a felelősséget, de a rám eső munkát is megoszthatom. Számítok minden képviselő támogatására bármely frakcióban is üljön. A győzelem estéjén azt szeretném  bejelenteni, hogy polgármesterként 155 ezer miskolcit szeretnék szolgálni. Nem egyes párt tagjait. A nem éppen rám voksolókat is. S most, hogy versenybe szálltam, jelzem a választási kampányom nem a harcról, a háborúzásról szól. Elég antimillitáns vagyok, tudom egy csatában nemcsak sebeket ejtünk, el is vérezhetünk.Előre üzenem, békés, normális hangvételű kampányt szeretnék. Nem célom a versenytársak lejáratása.

 

-Tanár úr Ön túlságosan naiv. Hogy hogy még nem kerestek magán fogást. Vagy már próbáltak, de még nem sikerült. Készüljön fel, hogy most vagy soha, de feltérképezik a múltját.

 

-Állok elébe. Hála a Teremtőnek rendezett családi életem van. Aki ilyen helyzetben kidugja, a fejét a kéményen az természetesen számoljon egy ilyen támadási lehetőséggel is. Látom, az órámat gusztálja. Barátaimtól kaptam, a márkáját se jegyeztem meg, de nem hiszem, hogy ötvenezernél drágább. A pohár fenekére nem szoktam nézni, noha nem vagyok absztinens. Büszke vagyok, hogy a pálinkabíráló bizottság zsűrijébe már beválasztottak. Hallottam, híresztelik, hogy a luxus drága szivarokat kedvelem. Nos, akik ismerik, a pedagógustársaim jövedelmét azoknak nem kell magyarázni a mi hobbink a hivatásunk. S ha valamiért kiérdemeljük az ünneplést nálam maximum egy üveg bor, amit nyugodt lelkiismerettel elfogadok. Főleg ha közösen isszuk meg.

 

-Matekos, számító tanár úr. Kalkulált e már az esélyeivel?

 

-Ezzel kezdtem, amikor egy nagy koalícióról álmodoztam. Osztályaimban

legalább három generáción át akár több ezer tanítványom volt. Tőlük már hatványozottan sok visszajelzést, támogató, biztatást kaptam. Néha már azt hiszem, hogy ebben a városban mindenki nálam oldotta meg a nehezebb egyenleteket. Közben azzal is tisztában vagyok, hogy a választások eredménye majd csak a szavazó fülkékben dől el.

 

-Jut eszembe, igazgató úrra ráégett egy a bizonyos Földes gimnáziumi

névváltoztatás körüli herce- hurca. Annak idején száz százalékos győztesként végzett ebben a vitában

 

-Nem szívesen emlegetem fel ezt a történetet. Hiszen ezt a konfliktust

alapvetően nem én gerjesztettem. Kompromisszum kész emberként figyelembe vettem a névmódosítást kérők érveit. Annyira, hogy ajánlottam, ha Földes Ferenccel, egy háború előtt elhunyt újságíróval szemben aggályaik vannak, akkor legyen a névadó dr. Földes Ferenc orvos kutató, aki a fájdalomcsillapítás tudományával írta be magát a tudomány történetébe.  A lényeg, hogy a Földes maradjon Földes. Végül az öregdiákok egyesülete,  elérte, maradjunk mi földesisták a Földes mellett. Emlékezetem szerint ebben a városban nem emlékszem olyan ügyre, amelyben ilyen széleskörűen egységes álláspont alakult volna ki. Adja a Jó Isten, a következő választás is hasonló társadalmi összefogással záruljon.

 

-Mit szól hozzá, ha mindezzel a többi polgármester jelöltet is

szembesítem. Megpróbálom őket is megszólaltatni.

 

-Remélem sikerül. Elsők között szeretném elolvasni. Hogy aztán

mindannyiikat megkérjem, felkérjem egy nyilvános vitára. Nem hiszem, hogy a

bölcsek köve az én széfemben lapul, mindannyik programjából szívesen

támogatnám, ami a Miskolciak javára lenne. A vitára pedig nagyon gyúrok,

akárhol is legyen, esetleg a mi tévénkben vagy a mi városi hetilapunkban.

Kerényi László felvételei