Késik az Alakszai interjú – a jegyző nem él a lehetőséggel – itt a spontán kíváncsiságom  melléktermékei – még él a remény

Miután megjelent Veres Pál polgármester jelölttel készített mély interjúm,  úgy gondoltam nem ördögtől való, hogy dr. Alakszai Zoltánt is megszólaltassam.  Ez ügyben Kopcsó Gábort is megkerestem levélben.  Hiába. Alakszai úr kampánystábjától viszont meg is kaptam a választ – a lehető legudvariasabb, legtapintatosabb formában, hogy a jegyző úr nem él ezzel a lehetőséggel.

Tudomásul vettem azzal a megjegyzéssel, hogy nem a jegyző úrral, hanem a polgármester jelölttel szerettem volna beszélgetni. Ezzel segítettem volna a miskolci polgárokat tájékozódásban. Mivel van, még csaknem másfél hónap addig bármelyikünk meggondolhatja magát. Ahogyan mondják a remény hal meg utoljára.

Portálom a gráf éppen ebben a hónapban ünnepelte a hatodik születésnapját. Elég egyszemélyes mutatvány, de a látogatottságomra nagyon büszke vagyok. Arra is, hogy most szeptember elején lenne ötvenéves a Déli Hírlap, amelynek a megalapításától a megszűnéséig aktívan jelen voltam. Itt kezdtem slapajként, ez volt az első munkahelyem, s nem kis szívfájdalmam máig is, hogy végül nekem kellett a rolót lehúzni. Egy félévszázad alatt megszámlálhatatlan sok interjút készítettem. Alig húsz esztendősen szólaltattam meg egy vásárban Ratnikov elvtársat, Szovjetunió autóipari miniszterét, aki nekem mondta el nyilvánosan először, hogy mikor és mennyi Zsigulit kapunk majd.

A rendszerváltás után Antal József kivételével minden miniszterelnökkel beszélhettem. Juhász Judit kormányszóvivő tanúsíthatja. Orbán Viktor első miskolci látogatásakor én készítettem vele interjút a Tokaj vendéglátó házban. Csak az elmúlt 10 év során a belügyminiszter kivételével minden tárca első embere megfordult a szerkesztőségben és valamennyiket sikerült megszólaltatni.

Emlékezetes volt dr. Trócsányi Lászlóval, dr. Navracsics Tiborral, Fazekas Sándorral, dr. Kovács Zoltánnal, Németh Szilárddal, dr. Erdő Péterrel, Kubatov Gáborral, Lázár Jánossal, L. Simon Lászlóval, dr Iván Lászlóval és Tállai Andrással történt beszélgetéseim. Még Polt Péter is megtisztelt minket a szerkesztőségben és nem emlékszem, hogy bármelyikük is kifogásolta volna az írásomat. El ne felejtsem Balog Zoltán csúcsminiszter úr elég kellemetlen helyzetbe navigált, amikor a kollégámnak azt mondta, csak velem hajlandó beszélgetni. Így aztán Nyíregyházán és Debrecenben is én fogadtam. Egy könyvre való anyagom van a vele készült interjúkból. Úgy tapasztaltam soha egyikőjük se használt mikrofonállványnak, nem kérték előre a kérdéseket, mert ismertek annyira, hogy tudom a különbséget a szenzációhajhászás és a tényfeltárás között. Sosem volt célom annak a személynek a lejáratása, aki megtisztelt azzal, hogy válaszol a kérdéseimre.  Elég konzervatív, régimódi a stílusom. Jut eszembe Hofmann Rózsa oktatásügyi államtitkár, akivel az interjú után minden protokollt felrúgva még félóráig olyanokról is beszélhettem, szóba hozhattam, amelyekről teljesen más volt a véleménye, mint a kormánynak. Soha nem éltem vissza azokkal a bizalmas információkkal, amelyeket úgy osztottak meg, hogy kérték ne jelenjen meg. Számomra az utolsó akasztás levezénylőjével is úgy beszélgettem mint az államtitkárokkal szokás. Kellő érdeklődéssel, mély tisztelettel, szakmai alázattal.

Mit is kérdeztem volna Miskolc első számú polgármester jelöltjétől. Nos, szerettem volna megtudni, mennyire váratlanul érte a felkérés és mennyi ideje maradt a döntésre. Tisztában van e vele, hogy mennyire járható az oda-vissza út a hivatali bürokráciából a politikába. Nemcsak a helyieket érdekli, hogy volt e szerepe a kampánystábja összeválogatásában. Tudatos volt a nagypolitika iránti vonzódása.  Volt e szerepe az elhatározásában, hogy Édesanyja egy sikeres ciklusban alpolgármestere volt a városnak. Intenzív közszereplésbe kezdett miközben idáig a kulisszák mögött dolgozott a város fejlődéséért, fárasztó e a jegyzői feladatok ellátása mellett. Marad e ideje a családjára.

Könnyű a dolga, hiszen elődje sikerein építkezve elsők között ismerte meg a távlati célokat. Tud e ehhez még valamit hozzátenni. Gondolkodott e azon milyen lesz, amikor a végrehajtói státuszból felelős döntéshozóvá lép elő. Ezek spontán előtörő kíváncsiságom mellékterméke. Pletykákra, rosszindulatú beszólásokra sosem alapozom az interjút. Egyébként Veres Pál az ellenfél kijelentette – versenyre készül nem háborúra. Tulajdonképpen két értelmes intelligens jelölt párbaja egy új korszakot nyithat a helyi választási kampányban. Mivel mindannyian a Miskolciakért szeretnének dolgozni, hogyan reagálna Veres úr ígéretére – nem akar városházi tisztogatást. Minden közigazgatásban jártas jó szakemberre szüksége lenne az új garnitúrában.

( Orbán Viktor Miskolcon – jobb szélen d Alakszainé, dr. Oláh Annamária . Miniszterelnök úr a DH médiacentrumába is ellátogatott a kórházi vizit után)