Volt egyszer egy aranycsapat az Észak-Magyarországnál.
Igen akkor ilyen hosszú volt a megyei lap neve. A megyei pártbizottság volt a tulajdonosa így aztán minden számban megadtuk a császárnak, ami neki járt. Képek, fotók a nélkülözhetetlen nagy politikusról, élmunkások, termelési eredmények és napi jelentés a szocializmus építéséről. Ezekre a mindenáron muszáj anyagokra megvolt a stáb.
A nagyok, az Újságírók – így nagybetűvel érzékletesebb – külön életet éltek, külön világot teremtettek maguk köré. Ők voltak, akik az Olvasóknak írtak. Igazi riportokat, irodalmi igényességgel, járták a vidéket, ismerték a megye minden zugát és minden cikkhez egy regénnyi anyagot gyűjtöttek. Ők voltak, akik ismerték a régió összes tanács és téesz elnökét és ha névre szóló levelet kaptak másnap már is felkerekedtek, hogy utánajárjanak az igazságnak.
Az aranycsapat oszlopos tagjai volt a Lévay-Priska páros. Alig egy hónapja búcsúztunk el Lévay Györgyitől, s már itt az újabb gyászhír – Priska Tibor is követte a mennyei szerkesztőségbe.
Priska Tibor az Észak-Magyarország nyugalmazott főszerkesztő helyettese 2014 márciusában kapta meg a szakma legmagasabb elismerését, az életműdíjat, az Aranytollat. Emlékeim szerint Györgyikével együtt alkották meg az egyik legmaradandóbb művüket a Kőtenger partján című könyvet.
Drága kollégánk párjával együtt már régóta elköltözött Miskolcról, de időnként hazalátogattak barátaikhoz.
Kedves Kolléga nyugodjál békében, míg élünk nem felejtünk.
Priska Tibor búcsúztatásáról később adunk hírt.
Tokaj
