Ha ráér, ha nincs más dolga, ha szereti a bírósági tárgyalásokat, ha tud örülni más bajának és kedvét leli abban, hogy mások emberi tragédiájában térdig gázolva szórakozzon akkor Önnek itt a helye ezen a csütörtöki tárgyaláson. Ha élek én biztosan ott leszek. Találkozzunk.

Ez a mese a vizsgálatot vezető rendőrnő prekoncepciója. Három évvel ezelőtt felső szinten elhatározták, hogy a két magáról megfeledkezett fiatal rendészt ki kell mosni. Bármi áron. Elvégre a rendészet évente több mint 65 millió forintot fizet a miskolci kapitányságnak. Miért, na miért, hülye kérdés. Hát van miből. Cserébe pedig a rendőrök felügyelik – egy megállapodás alapján – a rendészek szakmaiságát, okítják őket. Na már most ha a rendészek megtévednek, hatáskörüket túllépik akkor legyen aki elkenni az ügyüket.  Ez csak látszólag olyan mintha bármi összefonódás lenne a két szerv között.  Ez vérszerződés. Hogy a miskolci rendőrnőnek kellene kivizsgálni a rendészek által ellenem  elkövetett túlkapást az lehetetlen, akkor elfogultságot kellett volna jelenteniük. Tehát egyszerűbb ha engem vádolnak. Közösen.

A kocsim elején volt egy OPSZ matrica – ezt maga az állítólagos szemtanú mondotta.
Hatféle verzió létezik, persze mind kitaláció. Rátartottam a pisztolyt, mellmagasságban, csípőből és zsebből…. legalább egyformát mondanának.  A Tóth Tamás rendész, aki sokkal többre hivatott mint az utcai sétálgatás festőművész. Láttam a képeit csodásak. Ráadásul az igazat is vallotta. Elmondta, később ért oda. Tehát nem is hallhatta Krisztián magánszámát. Azt is elárulta, nem akartak bírságolni, csak rám ijeszteni. Ha aláírom a feljelentést, figyelmeztetnek. Ez persze azért sántít mert  akkor mi lesz a feljelentéssel, mit csinálnak vele. Szerinte eltépték volna. Oké, de lehet ilyet csinálni?  S mi az, hogy ijesztgetnek -mik ők mumusok?
Háttal a kékben a játékvezető – aki önként , a lelkiismeretére hallgatva a rendészeten jelentkezett tanúnak. Igaz a meghallgatáskor elszólta magát – azzal kezdte, felkérték…. a szelektív hallású rendőrnő beszólt – ő nem hallott ilyet.
Kivonult a kapitányság – a rendőrnő – ha nem veszem a kezembe a pisztoly dublőrrel csinálják. Na, meg hogy maga, mármint egy okos ember, meg tudja csinálni. Hülye voltam – ez az igazság – hiszen a történtekkor se volt a kezemben semmi. Bevettem a csalit.
Bizonyítási  kísérlet – ki kicsoda  – segítsenek

Persze ennek a bonyolult ügynek felderítéséhez három év kellett. Nem hiszem, hogy a bíróság is beéri ezzel kevesebbel. Tehát most hetven esztendősen még legalább három őszt kellene megélnem ha a Teremtő is így akarja. Most csütörtökön ugyanis túl az előkészítő tárgyaláson kezdődnek a meghallgatások.

Mielőtt ebbe belevágnának jó lenne tisztázni a Kresz idevonatkozó szabályai szerint meg lehet e állni. Szó sincs parkolásról. Én nem parkoltam, félreálltam a járdára, hogy elengedjem a mögöttem kifordulókat. Amikor Szabó Krisztián minden köszönés, bemutatkozás nélkül nyeglén beszólt,  forgalmit és személyit. Megkapta majd hátra sompolygott, rendszámtáblát egyeztetni. Serényen irkálni kezdett – már a kisregény felénél tartott amikor a járó motor mellett kiszálltam és hátramentem – megkérdezni, rendbe van e minden. Tízezer forint lesz.Ilyen tömören tőmondatokban. Majd követelni kezdte, írjam alá a szabálysértési feljelentést, követelte, ismerjem el. S próbálta a tollát a kezembe nyomni, amit én finoman feltettem a kocsi tetejére. S közöltem, volt már egy agyvérzésem, ha megengedik most beülnék és bevenném a vérnyomást csökkentőmet. Sajnos nem valami tökéletes empátiával fogadták a kérésemet és mindketten kiabáltak – egymást buzdítva , fújd le . Én balga , nem nagyon rajongok a könnygázfakasztóért, kértem ne tegyék, nálam is van gáz. Ez valami kódjel lehetett , olyan mint a fogd meg a harci ebeknél. A szakállas rám rontott kirúgta a lábamat , a fejemet beverte a küszöbbe, máig is olyan vérömleny ékteleníti a koponyámat, hogy félévente kell CT vizsgálatra járnom. Hátrabilincselte a kezeimet, meglovagolt, a zsebemben lévő vérnyomást csökkentőt összeroppantotta . Annyira vehemens volt , hogy a jobb zsebemben lévő kis gázpisztoly kontúrja beleégett a combomba. Onnan a lecipzározott zsebemből kitépte és színpadiasan kitette a járda szélére. Ebben nem vagyok már biztos mert velem forgott a világ. Ő viszont azt állítja – hogy még hátrabilincselt kézzel is a pisztoly után nyúlkáltam. Esküszöm, ha én erre képes lennék már büszke lennék magamra. A lényeg, hogy a Perecesi rendész sok akciófilmet láthatott.

Szabó Krisztián – abban az évben, Mindenszentekkor is volt egy hasonló akciója – akkor a sértett nagyvonalúan átsiklott a történteken.

Mielőtt továbbmennék hadd húzzam az időt. Egyébként is volt egy félórám, bevert fejjel, kicsavart karokkal  a földön ücsörögve várni a rendőröket. A lényeg, hogy ezen a területen ott van az útburkolati jel. Nemcsak most azelőtt is . Ez jelezte, hogy meddig állhatnak fel a járdára. Hogy ez útburkolati jel – a biztos – hiszen maga a jegyző úr, Miskolci polgármester jelöltje adta írásban. Higgyék el az igazat írta. Ő volt az aki megkérte az illetékeseket, vizsgálják felül az ottani forgalmi rendet. A közlekedési osztály vezetője okos, diplomatikus ember – óvatosan fogalmazott – igen az a jel megtévesztő. Na, de kit téveszt meg és ki volt a megtévesztő jel kiagyalója. Lévai István úr, tehát ott a helye a tárgyaláson. A jegyzőt is szívesen látnám, mint leendő polgármestert.

Ez a végső nagy igazság – az is lehet, hogy most én is bűnhődöm – valamiért amire már nem emlékszem?

A bizonyítási kísérletet a rendőrség kétszer rendezte meg. Az elsőn nem jól látta a tanú, hogy rátartom a pisztolyt a rendészre. Másodszorra sikerült. Máig se értem, hogy mi lett volna ha másodszorra se jön össze és akkor se látja, akkor harmadszor is megismétlik. Különben anno még egy újjal se érintettem a fegyvert – ami nem is az, mivel csak az élet kioltására alkalmas eszköz minősül annak – de egy rendőrnek nem kell mindent tudnia. Zsarolással ment az első , aznap esti meghallgatás, ugyanígy történt a bizonyítási kísérlet. Mivel nem akadt kirendelt ügyvéd, s már nem volt kedvem a fogdában éjszakázni belementem az alkuba. Közben a hátam mögött jól szórakozott a rendészet illetéktelenül bent lévő munkatársa, aki rendőrnek adta ki magát.

Folytathatnám, azzal hogy a teljesen elfogult, ellenségesen viselkedő rendőrnő három napig keresett tanúkat.  Mivel nem volt szerencséje a rendészet sietett a segítségére. Szereztek ők. Elvégre egy cég, ott segítenek egymáson ahol csak lehet.  Például az oda látó köztéri kamerák – kapaszkodjanak meg – délelőtt még működtek – ám amikor az eset történt egyszerre szart be a 40. és a 41.  Próbálták eltüntetni a mélygarázs felvételét , de ez csak részben sikerült. Az utolsó 24. órában megmentettem, a rendőrség már csak a dátumozást tudta róla levakarni. Majd egy évbe telt míg az állítólagos védett tanú – 1.90 magas kajakos, deltás fiatalember , aki tart tőlem – postai ki beléptető naplóját megszerezték. Pechükre. Nem stimmelnek az időpontot.  Az ügyvédem nem ma kezdte a szakmát, de az első szembesítés, meghallgatás alkalmával bejelentette csak rögzített hanganyagon folytathatjuk a kihallgatást. Ez persze a rendőrnőt nem zavarta meg a manipulálásban , amikor minket kiküldött a gyerekmeghallgatóból a tanút visszahívta korrigálni a helytelenül mondottakat.

Hadd nyugtassak meg mindenkit – ez nem a magyar rendőrség, a többség korrekt becsületes, elfogulatlan tárgyilagos és minden részrehajlás nélkül nyomoz. Persze, hogy vannak megtévedtek, önző emberi kapcsolatok, amelyeknél nem probléma ha mások kárára tragédiájára mentegetjük a barátunkat.Barátainkat.

Szóval csütörtök nyolc óra. Aki tud jöjjön – hallja meg az igazságot!

Még egy fontos dolog  – a következő Minapban a néhai Szepesi Sándor kollégám elkövetett egy karaktergyilkosságot. Halála előtt elmondta ennek a részleteit, ki hogyan diktálta le neki a cikket és követelte az aláírását. Ebben a családi állapotomtól, a vallási hová tartozásomig mindent összehordott. Mintha polgármesternek jelöltettem volna magam. Eláztatott, lejáratott és megrágalmazott, olyanokat adott a számba amiket még álmomban se mondtam volna.