A mi korunkban már könnyebb ellenséget szerezni mint barátokat. A jó cimborákat fiatalságunk idején spájzoljuk be. Így aztán marad egy félévszázad, hogy eldöntsük kik azok akik önzetlenül velünk voltak, kitartottak mellettünk jóban rosszban is. Boldog ember Deutsch Miklós, Öcsi – a Calypsos kinek hogy tetszik, – akinek ennyi barátja maradt a hetedik iksz után is.
Büszke lehet magára , az aki szép korúak legemlékezetesebb szülinapján egyszerre ennyi barátot tudhat maga mellett . Valami meghatót, valami érzelmes hangulatú köszöntőt írtam volna , de nem megy már. Túl régi az ismeretségünk, hatvan év után szavak nélkül is olvasunk egymás gondolataiban. Igen jól látod, mindannyian Neked szurkoltunk, Érted imádkoztunk hogy maradj köztünk erőben, egészségben legalább 120 évig. Aztán majd meglátjuk….
Különben hazafelé Sárosi Palival a régió legendásan nagy kereskedőjével ballagtunk haza. Eszünkbe jutott Ő volt az első aki ,az első ötvenedik születésnapjára megtelt a miskolci vigadó. Majd Fitos Pistát ünnepeltük, utána a Dicsuk Palit és így sorba. Én se maradtam ki. Emlékszem milyen szörnyű volt tudomásul venni, hogy egyszer csak, egyik napról a másikra megettük a kenyerünk javát. Mára megedződtünk, már a maradék morzsának is örülünk. Tudjuk van még annyi, hogy az életünk végéig kitarthat.
