Nagy nap volt a Calypsoban – a mi Öcsink szép korú lett – az a biztos ami már megvan , ez a mi mottónk

Öcsi az ünnepelt – Szlukovinyi Péter a szavak embere – megható köszöntőt mondott

Együtt a nagy csapat

Igazi vendéglátós – haknizott a vendégei között

Pogácsát és vizet ígért – végül túlteljesített

Libacomb

Több mint barátság – Roland rokon is

Miskolc legjobb krémese csak itt és csak most – sajnos ez nincs az étlapon. Különleges alkalmakra kreálják. Na már most ennél különlegesebb alkalom nem is létezhet, tehát volt. Sajnos elég egyszer megkóstolni, hogy egy életre rászokjunk.

Szemre is guszta – mestermű, szerintem vörösboros lehetett

A mi korunkban már könnyebb ellenséget szerezni mint barátokat. A jó cimborákat fiatalságunk idején spájzoljuk be.  Így aztán marad egy félévszázad, hogy eldöntsük kik  azok akik önzetlenül velünk voltak, kitartottak mellettünk  jóban rosszban is. Boldog ember Deutsch Miklós, Öcsi – a Calypsos  kinek hogy tetszik,  –  akinek ennyi barátja maradt a hetedik iksz után is.

Büszke lehet magára ,  az aki szép korúak legemlékezetesebb szülinapján egyszerre ennyi barátot tudhat maga mellett .  Valami meghatót, valami érzelmes hangulatú köszöntőt írtam volna , de nem megy már. Túl régi az ismeretségünk, hatvan év után szavak nélkül is olvasunk egymás gondolataiban.  Igen jól látod, mindannyian Neked szurkoltunk, Érted imádkoztunk hogy maradj köztünk erőben, egészségben legalább 120 évig. Aztán majd meglátjuk….

Az ünnepelt ajándéka – különleges kiadás – csak a Rinderóra árulja – a barátok meglepetése

Egy ilyen szülinapra kocsival menni súlyos vétek – sofőrrel voltam

Ki ne hagyjam a svédasztalon volt még káposztás cvekedli, marhapörkölt tarhonyával.

Különben hazafelé Sárosi Palival a régió legendásan nagy kereskedőjével ballagtunk haza. Eszünkbe jutott Ő volt az első aki ,az első ötvenedik születésnapjára megtelt a miskolci vigadó. Majd Fitos Pistát ünnepeltük, utána a Dicsuk Palit és így sorba. Én se maradtam ki. Emlékszem milyen szörnyű volt tudomásul venni, hogy egyszer csak, egyik napról a másikra megettük a kenyerünk javát.  Mára megedződtünk, már a maradék morzsának is örülünk. Tudjuk van még annyi, hogy az életünk végéig kitarthat.