SzántóGráf

Ha a maci kint ücsörög Péter a boltban van – kihagyhatatlan látványosság az újdósgyőri antikváriumban

Ha a mackó a bolt előtt ül akkor Péter nyitva van. S ha nyitva van akkor képtelen vagyok úgy elrobogni az új diósgyőri antikvárium, régiségbolt előtt, hogy ne álljak meg körülnézni. Bóklászni, Belesni, hátha van valami újdonság régiség, könyv, játék, műszaki kuriózum a közelmúltból. Most is így tettem.

Különben különös az emberfia gondolkodásmódja.  Jó ideig úgy gyűjtögettünk mintha az öröklétre készülnénk. Szerelmesei leszünk a köröttünk lévő tárgyaknak, könyveket, kazetták raktározzunk, hogy ha időnk lesz mindent kiolvassuk, meghallgatjuk, megnézzük. Vannak képek amelyek a szívünkhöz nőnek, nippek amelyek valakire emlékeztetnek, s semmi kincsért meg nem válnánk ezektől.

Bent van a főnök. Kopogni kell. Annyira jó a közbiztonság, hogy érdemes kulcsra zárni a boltot. Ez a maci már a harmadik , lopkodják….
Ez nem akármi – 1919 tavaszán a Tanácsköztársaság dúlásakor palackozott Cola. Vajon milyen íze lehet… Én ezt eladnám szép áron a gyártónak.
Az a kis szovjet gyártmányú tévé volt a kedvencem. Az egyik autómba beszereltem. A hetvenes években.
Nippek, amelyek valamikor valakinek örömöt okoztak
Egy földgyalu – magyar lemezárugyár – nekem is volt ilyen elemes játékom. Lapos elemmel működött.
Hollóházi butykos
Nem mindenki tudhatja mi ez – nos zsidó szokás szerint az egyházi naptár alapján évekre előre feljegyezték kinek mikor van a halálozási évfordulója.
Kisképernyős Tisza, volt ilyen Tavasz és Kékes is….
A sors különös fintora – egyik napról a másikra behoztak még egy ugyan olyan földgyalut. Most kettő vár gazdára.

Az utolsó fázis, amikor a már levelezésünket is rostáljuk. Rájövünk, az utánunk jövők mindezt egyszerű kacatnak, lomnak tekintik és a kukába hajítják. Mennyivel egyszerűbb ha még magunk szabadulunk meg mindattól amit egy életen át gyűjtögettünk. Ha dobra verjük egy pillanatig se fájdítsuk a szívünket.  Csak adjuk oda annak aki még olyan örömét leli benne mint valaha mi . Mostanában sok olyan ereklye, rekvizitum került a birtokomba amelyeket elhunyt szeretteim, ismerőseim barátaim birtokoltak.  Sokak szerint amikor olyan megfoghatatlanul furcsa rejtélyes mozgást, zajt észlelek magam körül az természetes. Halottaink ragaszkodnak az övékhez, úgy mint mi a miénkhez. S, hogy mi jobb nekik ha becsüljük, óvjuk a kedvenc tárgyaikat, használati eszközeiket vagy kihajítjuk azt most még nem tudhatjuk. Egy biztos egyszer nekünk is feltárul a másvilág. Ha van. Hát persze, hogy ne lenne. Ihaj csuhaj, sose halunk meg…..

Exit mobile version