Nem vagyok elég autentikus, sőt hitelesnek se állítanám be magam, ha miskolci rendészetről írok. Sőt. Bevallom, vitriolba mártott tollal kell boncolgatnom a városi huszárok csínytevéseit. Gyűlnek a nevezetesebb esetek krónikái, egy vasúti tiszt, egy neves építés inzultálása vagy éppen egy főügyész elleni durva fellépés.
Kevesen tudják, hogy még jóval a posta előtti megveretésem előtt felhívtam a miskolci városvezetés figyelmét, hogy az erős fiúk alaposan erodálják a jó hírüket. Finoman, tapintatosan jeleztem, hogy amikor az autósokat inzultálják, és közlekedési rendőröset alakítanak, a sikeres városvezetők kedves szülei csuklanak. Nos, ha valaki még nem tudná, ezt a véleményemet személyesen is elmondtam. A rendőrök egyenruhájára hajazó ancúgban sétáló perzekutorok hajlamosan modortalanul, minden tiszteletadás nélkül olyanokba belekötni, akik ezt egyáltalán nem érdemlik. Ezzel szemben, akik rászolgálnának a fegyelmezésre azokat nagy ívben kerülik, mert ott könnyen alulmaradhatnak. Egyszerűbb és biztonságosabb egy hetvenes éves autóssal kezdeni, mint egy Lyukói randalírozó társasággal. S ami tragikusan szomorú elhiszik, hogy ők mindent jobban tudnak, s akadnak olyan védelmezőik akik a mundér becsületét többre tartják mint az igazságot.
Négyszemközt elmondták az illetékesek, hogy a személyi állomány egy bizonyos hányada rendőrnek, biztonsági őrnek alkalmatlan, itt viszont bizonyos keretek között foglalkoztathatók. Az ezer kamerák városában érdemes megfontolni, hogy azok a személyek, akik az állomány imidzsét rontják, maradhatnak e az egyenruhájukban. Muszáj a sűrű megbocsájtás, ritka a szigorú fegyelmezés mert akkor nem lenne meg a létszám.
A képen látható ismert ember Kanyog Miklós teherfuvarozó, a költöztetés nagymestere panaszolja, hogy most pengetett ki 30 -30 ezer forint bírságot a rendészetnek. Hiába magyarázta el, a rakodáskor, a józan ész azt diktálja, hogy az objektumhoz legközelebbi helyen álljon. Nincs már elég hóruk ember, s egyáltalán nem mindegy, hogy egy háromajtós szekrényt kétszáz méterről vagy a kapu elől cihölik.
A rendész urakat ez nem érdekli, a humánum, az empátia a nehéz fizikai munkát végzőkkel szemben kimúlt már belőlük. Miklós azt is megjegyezte, a mellette álló fekete luxus kocsik látványa hidegen hagyta őket. Feltehetően azoknak a rendszáma rajta van megbüntethetetlennek listáján. Ez a névsor persze csak városi legenda, hiszen elég ha fejben memorizálják azokat a luxuskocsikat amelyeket kerülniük kell. Ha nem akarják a rövidebbet húzni.
Azt se hallgathatom el, hogy míg a rendőrök ténylegesen a Szolgálunk, és a védünk jelszó szerint kivívták a polgárok tiszteletét, folyamatosan nő a tekintélyük, számukra is egyre kínosabb az együtt járőrözés. Hiába egyforma a ruházatuk már a megszólalásukkor kiütközik a különbség köztük.
