Nagy a tehetetlenség – aknafedeleink csattognak, csettegnek – aki hallja adja át az illetékesnek

Nagy tudású mérnökeink vannak. Csak egy apróság, a közelmúltban Izrael állam nagykövete a miskolci egyetemen tárgyalt, hogy miként vonhatnák be az itteni szakembereket a határaik mentén, a tenger alatti gázmezők kiaknázásába. Ki gondolná, hogy a miskolci mérnökök mi mindenben jártasak, s felkészültségük kreativitásuk világhírű.

Nos, egy valamiben viszont le vagyunk maradva.  Például képtelenek vagyunk olyan busz megálló öblöket készíteni, amelyek három hónapon belül nem süllyednek meg. Tény, a feladat nem egyszerű. Látom kísérleteztek már vastag betonalappal és térkövezéssel is. Ám a több tonnás autóbuszok mindegyiket kivájták. Mondhatnánk, ez legyen a legnagyobb bajunk. Ám amikor a szakadó esőben megtelnek ezek a pocsolyafészkek, s minden jármű nyomán beterít a mocskos víz aligha legyintünk erre.

Egy másik gond. A miskolci közutak aknafedelei. Felhívták a figyelmemet, hogy szinte valamennyi csattog, csetteg és szörnyű hangot ad, ha áthajtanak rajta. Konkrétan, a Centrum áruházzal szemközti lábasház alatt, közvetlenül a jelzőlámpa mellett, ahol a világtalanoknak is szól a forgalomirányító oszlop, menetrendszerűen durrant az aknafedél. Nem tudom, hogy melyik szolgáltatóé, egyébként is ez mindegy. Borzalmas csattanással éli, puskalövésszerű zajjal éli meg minden autó elhaladását. A lámpánál állókat riasztja, s nem értjük, hogy miért csak a mi fülünk kényes az ilyen kellemetlenségekre.Csak  a Zsolcai   kapuban  kilenc  ilyen  van  amely  a közelben  élőket  zavarja.

Szerintem ha itt helyben megtalálnák a módját a csatornafedelek zajmentes változatának a telepítésére ezzel a technológiával akár egy kisebb alternatív Nobel díjra is pályázhatnánk. Addig meg egyre ijesztőbben,  hadd csattogjanak, pufogjanak azok a fránya vasfedelek. Ez van szokjuk meg. No, meg elég messze vannak a Miviz központjától, odáig csak nem hallatszanak.