SzántóGráf

Díszelőadás, megemlékezés a Miskolci Nemzeti Színházban – Veres Pál, mi a hatalom szeretete helyett, a szeretet hatalmát akarjuk – Kerényi László képei

Meghatotta a hosszan tartó, szívből jövő tapsolás

Különösen alakult az idei megemlékezés Miskolcon, az 1956. októberi szabadságharc évfordulójáról. Mivel a választások után, a még ügyvezető városvezetés igyekezett idejében megszervezni az ünnepséget az új polgármester aláírása nélkül mentek ki a meghívók. Bár ez furcsa volt,  természetesen  semmi gondot nem jelentett, hiszen így is minden program az előre megtervezett forgatókönyv alapján zajlott.

A pártok és az egyéb szervezetek idejében jelezték, hogy hol melyik helyszínen koszorúznak. Összességében teljes volt az összhang, és aki valamennyi emléktáblánál, szobornál jelen volt tanúsíthatja, a szónokok minden aktuális pártpolitikai ellentétet feledve, ténylegesen az ötvenhatos szabadságharc hőseire, elesetteire a felkelésre emlékeztek.

A szokásos záróünnepségre megtelt a miskolci Nemzeti Színház. Veres Pál Miskolc új polgármestere figyelemre méltó ünnepi beszédet mondott. A történelmi visszaemlékezésében klasszikusokat idézve jegyezte meg mi a különbség a hatalom szeretete és a szeretet hatalma között. Ha választhatunk – mi az utóbbit akarjuk.

Veres Pál Miskolc új polgármestere
A nézőtér , az első sorban az újonnan felálló önkormányzati képviselők kaptak helyet

Legyen Miskolc az áhított békesség városa. Minden fellépő megirigyelhette volna azt az őszinte szűnni nem akaró tapsvihart, amit Veres Pál kapott színpadra lépésekor és a beszéde végén.

A Miskolci Nemzeti  Színház társulata pedig egyedülállóan ötletes és méltóságteljes előadással ajándékozott meg mindannyiinkat. Városunk tizenhat egyszerű mártírjáról, akiknek a nevét emléktáblán is megörökítették sikerült olyan megható megjelenítést összeállítani, ami mindannyiunk számára emberi közelségbe hozta a nemzeti felkelés tragikus pillanatait. Elismerés illeti a rendezőjét.

Színvonalas, tartalmas előadással készültek. Sok miskolci iskolás szerepelt a színpadon.

Engedtessék meg, hogy az ilyenkor szokásos közhelyekkel teli tudósítások után megosszam a saját észrevételeimet. Jó volt látni, hogy sokan voltak, csaknem mindenki elfogadta a meghívást. Feltűnt, hogy Veres Pál polgármester elődeitől eltérően a beszéde után nem a páholyba vonult, hanem a nézőtér első sorába. Szürreális, szokatlan volt, hogy Kobold Tamás és Káli Sándor  egymás mellett kapott helyet a karzaton. Meg is jegyezték, hogy ők mindvégig versenytársak, ellenfelek voltak és nem ellenségek. Ezek az apró talán mások számára nem is érzékelhető nüánszok jó példával szolgálhatnak a ma aktív politikusainknak.

Ajánlom mindenkinek Kerényi László kollégám képeit.

Exit mobile version