Visszakapjuk a kölcsön órát – eggyel tovább aludhatunk – átállás hajnali kettőkor

Na ki az nagyokos aki hajnali kettőre ébresztést kér, hogy visszatekerhesse az óráját. Egyébként most évtizedek óta megy a vita, érdemes e variálni ezzel előre hátra tologatással. Ilyenkor kiáll az illetékes fontos ember, hogy ezzel a szisztémával egy nagyvárosnyi , éves villamosenergia fogyasztást takaríthatunk meg. Tehát kell. Egyébként is ez egy globális rendszer, most olvasom, Izrael is a mi időzónánk szerint múlatja az időt.

Edisonnak, saját biológiai órája van, délután fél négykor hozza a cipőmet, rángatja a nadrágom szárát, jelzi, indulnunk kell. Majd most kiderül, késik vagy siet e a belső vekkere.

Most éppen azon töröm a buksimat – hogy miként szokom vissza az új órarendet.  Tudok e majd egy órával tovább szunyókálni. És a délutáni sziesztát, s az ebéd időmet is képes leszek e módosítani. Ám ennél is fontosabb, hogy Edisont, a család kutyusát hogyan veszem rá – ezentúl hatvan perccel korábban kezdjük majd az őrjáratot.

Míg drága Édesanyám élt, a világ legjobb nénikéjével, Margitkával, ilyen tájt már előtte egy nappal valamennyi időmérőjüket át kellett állítanom. A kari, a fali és az asztali órákat.  Még kilencven esztendősen is pontos napirendet tartottak, tehát fontos volt nekik az óra.