Az úteltérítő patika – ezt is én írtam- ez az hely ahol semmi sem változik

A hejőcsabai gyógyszertári épület még roskatagon is
méltóságteljesen viseli a múló idő nyomát. Az elfeledett,
ott felejtett ódon udvarház az öregek bölcsességével
próbál szelíden belesimulni a körülötte változó
környezetbe. Nem sok sikerrel. Kilóg a környező bódék
és a modern üvegtáblás házak közül. Mintha véletlenül
keveredett volna ebbe a nem éppen fényes társaságba.
Elegendő rápillantani, hogy megfejtsük a titkát. Ez a
kastélyszerű, erődítményszerű épület valamikor egy
tündérkert közepén áll. Nagy, zöldellő park övezi a
Bárczy-kúriát, aminek az udvarán hatalmas, árnyékos
fák nyújtózkodnak. Ahogyan
dr. Dobrossy István,
a legnagyobb miskolci
helytörténész kapásból
mondja, máris megelevenedik
előttem a városkapu
leggyönyörűbb épülete,
ami a maga idejében előkelő
rezidenciaként szolgál.
Mások szerint egykor még
vámház is lehetett. Gáspárfalvi
József barátom szerint
ez a városszéli patika a
Fitos családé, anyai ágon
Stépán Vera nénié volt. Ha
nem államosítják, a szép
emlékű Fitos Pista nem vendéglátós, hanem patikus
lett volna.
A ház újkori történelme sem mindennapos. Egy
igazi túlélő. A Csaba vezér úti 58. számú középkori,
tornácos, árkádos és boltíves ablakokkal teli ház
csodák csodájára megússza a szocialista várostervezés
szőnyegbombázását. Igaz, hogy útban van a hármas út
szélesítésekor, de csak megkegyelmeznek neki. Talán
Horváth Béla, a közelmúltban elhunyt főépítész tudta
volna elmondani a miértjét, a kulisszatitkait. Bontanák,
mint ahogyan az előtte és a mögötte húzódó házakat
is szanálják. Már lezajlik a kisajátítás is, amikor valaki
a fejéhez kap. Hiszen ez egy igazi műemlék! Minden
részletében patinás, ha rosszul is saccolom, ránézésre
legalább kétszáz esztendős. Majd egy szaktekintély
kitalálja, nincs más, mint hogy arrébb tolják a házat. Az
új helyét fel is szabadítják. Az ide-oda gördítés nem új
találmány, csak drága, nagyon költséges. Tudják, erre
sose jut pénz, de mindenki elégedett, mert sikerült egy
komoly várostörténeti emléket megmenteni. Ennek köszönhető,
hogy a nyílegyenesre tervezett hármas utat
térítik el. Enyhe kanyarral ölelik körbe a patikát.
Sosincs szerencsém ebben a házban megfordulni.
Több ezerszer gurulok el előtte, de mindig csak egy
sajnálkozó pillantást vetek rá. Dr. Székely László patikus
belülről ismeri a házat. Pontosan tíz évig béreli a
gyógyszertárat. Vele dolgozik Tóthné Papp Mária, Toboz
Béláné és Bitó Sándorné. A boltíves, sötét, vastag,
méteres falak és a kis ablakok sem a zajt, sem a fényt
nem engedik át. Sőt, az ott robogó kamionok robaját is
megszűrik. Sokáig az SZTK úgynevezett vényellenőrző
részlege székel az emeleten. A 105 négyzetméteres
gyógyszertár évtizedekig őrzi a környéken a monopóliumát.
Ám az 1995-ös privatizációs hullám és a gomba
módra megnyíló konkurensek gazdaságtalanná tették.
Székely úrék közelebb költöznek a Csabai kapui orvosi
rendelőhöz. Így aztán 2009 óta az épület jóformán
kihasználatlan, gazdátlan.
Végül a ház a Vertex kft tulajdonába került. Most
raktárként üzemeltetik. Veréb Gyula, a tulajdonosa,
a kúria ura maga se tudja, mi lesz majdan az épület
sorsa. A műemlékvédelemért felelős hivatal alaposan
megköti a kezét. Ha százmilliókért is újítják fel – erre
persze most semmi remény – ezentúl már a létesítmény
funkcióját ehhez megfelelően kell megválasztani. Egy
ilyen ingatlan drága örökség, az áldás és az átok egyformán
telepszik rá a kastélyra.
A kíváncsiság vezet körbe a lelakatolt, elhagyatott
régi ház körül. Betört ablakok, dohos penészes falak
tele graffitival. Annyit látni, hogy dugig van ócska
ajtókkal és leszerelt faablakokkal. A régi gyógyszertár
felirat mellett mindkét oldalát körberakták óriás
reklámmal. Ez, mint valami sebtapasz eltakarják az
omladozó, pergő vakolatot. Járda már régóta nincs
előtte. Egy hosszan elnyúló, rozsdálló korlát fonja körbe.
A ház utcai frontja szinte már belóg a külső sávba.
Pocsolyadús időben az előtte döngő járművek az első
szintig szórják fel a sarat.
Jobb sorsra érdemes épület. Túlélt két nagy világégést,
több rendszerváltozást, ezek után vajon mi vagy ki
árthat ennek? Vagy ki mentheti meg, hogy az unokáink
is gyönyörködhessenek benne?