SzántóGráf

Elment -a megyei kórház gazdasági igazgató helyettese – Csiba Gábor búcsúztatója Erikától

Suták Erika

Hirtelen valóság lett. Tudtam, de nem hittem, hogy meg fog halni.

 

 

Erika végigkísérte vezetői munkámat.

 

Szinte párhuzamosan haladtunk, tanultunk a család és a munka mellett.

 

Tudása, higgadtsága nélkülözhetetlenné tette.

 

 

Nekem mindig voltak világmegváltó ötleteim, magasröptű gondolataim, de Ő a

maga szigorú, kedves és határozott modorában visszarángatott a földre, a

valóságba. Erika a számok embere volt, ”bevétel-kiadás-egyenleg “. Hitte,

hogy aratni nem lehet vetés nélkül.

 

 

Jöttek a nagy változások, melyek számunkra – számára valóságosan is – a vég

kezdetét jelentették.

 

 

Végig ott volt, kényszerűen vezényelte a változásokat. Azoknak is kellett a

tudása, akik már akkor tudták, hogy Ő nem kell nekik. Nem kellett, mert

féltek tőle, Ő magasan fölöttük állt tudásban, emberségben.

 

 

Erika nem tudta feldolgozni, hogy csak erre kellett nekik, és Őt megalázva

váltak meg tőle.

 

Sokan, akik eddig lapogatták a hátát, dicsérgették, ezután szinte meg sem

ismerték.

 

 

Az élet ilyen. Amíg fent vagy, sokan szeretnek, de ha már nem vagy ott,

vagy gyengének látnak, elmúlik a “szeretet”.

 

Ilyenkor derül ki, hogy ki az igazi barát.

 

 

Eltávolítása után hónapokig kínlódva tervezte jövőjét, majd megtalálta azt

egy új helyen, új célokkal.

 

Látszólag visszatért az életkedve.

 

 

…És akkor jött a betegség.

 

Hitem szerint ennek kialakulásában közrejátszottak a változások, a

megaláztatások, csalódások. Szívét-lelkét és tudását adta a Kórházért, és a

végén elismerés helyett bántást kapott.

 

 

A gyilkos kórral vívott küzdelemben alul maradt.

 

Mindig a jók mennek el…

 

Dr. Csiba Gábor írta , Tóth Györgyné ,Suták Erika emlékére

 

 


Exit mobile version