Bejárta a hazai sajtót, hogy az osztrák köztársasági elnök, csak úgy lezserül, minden személyi védelem nélkül metrózik. Nem más ez, mint egy fricska. Fricska azoknak akik Erdogan török elnök biztonsága érdekében csütörtökön megbénították Budapest forgalmát. Igen, valóban lehetne így is utazni. A török birodalom elnöke és a teljes delegáció akár taxival is bejöhetett volna a repülőtérről a városközpontba. A kutya se gondolta volna, hogy éppen Erdogan ül a kockás sárga taxiban. Ám mindenki tudja az államfőknek, Magyarország magas rangú vendégeinek kijár a tisztelet ugyan úgy, mint ahogy a mi vezetőinknek is, ha külföldön járnak. Gondolom, remélem, Ankarában is hasonló biztonsági intézkedéseket tesznek Orbán Viktor védelmére. Egyébként is mifelénk minden csoda három napig tart, emlékszem, mások talán nem igen, az izraeli miniszterelnök ittjártakor még ennél is brutálisabb volt a forgalomelterelés. Miközben fejünk felett nyitott ajtajú helikopterek köröztek, rajtuk lábukat lógató állig felfegyverzett terrorelhárítók lestek le.
Különben érdemes eljátszani a gondolattal, mi lenne, ha mondjuk, Áder Jánost fedeznénk fel a metró kocsiban. Az első reakció, ni, csak, hogy hasonlít Áderre. Igen, de mintha más lenne a bajusza, no meg mit is keresne itt. Ám ha bizonyosságot nyerne, hogy tényleg ő az, jó néhányan körbe állnák. Sőt megpróbálnának beszédbe elegyedni vele. Nem hagynák, hogy az iratait tanulmányozza. Az utazók közül legalább húszan szeretnének vele szelfizni. Beszédbe elegyednének vele, s panaszkodnának vagy kérnének tőle valamilyen segítséget. Mert mi ilyenek vagyunk. Ádernél meg nem volna papír és toll, hogy felírja mindazt, amivel ott helyben megbíznák. Tehát ez a laza stílus nálunk nem jönne be.
Emlékszem Grósz Károly – a fiatalabbak már aligha tudják ki is volt ő – Miskolcra került a megyei pártbizottság élére. Mint első titkárnak kijárt a szolgálati autó, sofőrrel, de ő mégis busszal utazott Tapolcáról a belvárosba. A helybéliek hamar kiszagolták, felismerték, sőt kíváncsiak hada lepte el a kettes reggeli járatot. Nem akartak hinni a szemüknek se, mivel az előde még oda is autóval ment ahová a király gyalogosan. Ám a népszerűségi projekt hamar kudarcba fulladt. Már korán reggel egyre többen várták a megállóban és a buszon is valóságos fogadóórát kellett tartania. Végül három hónapos buszozás után biciklizhetett volna, mint Karácsony Gergő, de ő visszaült a szolgálati autójába, a sofőrje mellé.
Szerintem, persze lehet, csak én gondolom – Áder János is gyakran álmodozhat arról, hogy egyszer a feleségével kettesben sétál a Duna parton, majd a Váci utcán bemennek egy üzletbe. Csak úgy mint sokan mások. Higgyék el nem olyan rossz slepp nélkül, figyelő szemektől mentesen flangálni a nagyvilágban. Az osztrák elnök a példa erre.
