Lehet, hogy érdemes lenne ismét megosztanom a Bató ház legendáját a kedves Olvasóimmal. A lényeg, hogy a fiatalon elhunyt Bató Eszter szobáját nem lett volna szabad háborgatni. Tiszteletben kellett volna tartani annak a neves miskolci úrnak a végakaratát, aki a református egyház keretei között hatalmas vagyont hagyott a közösségre. Nemrégiben ismét számba vettem, hogy mennyi szerencsétlenség és tragédia történt a hajdani épület környezetében és milyen sorsuk lett a szanálásban résztvevőknek, a meggondolatlan várostervezést végrehajtóinak.
Egyébként mint látható Miskolc belvárosában a Széchenyi út és a Corvin utca találkozásában lévő lábasház máig is lakatlan. Hogy, hogy nem bármibe is kezdtek ott jó vége nem lett. Apropó , ott kezdett önálló új életet az Új Észak szerkesztősége is. Egy évet sem ért meg az újság és a tulajdonosai is alaposan ráfizettek a projektre. S még nem is szóltam a leszakadt erkélydarabról amely egy ember halálát okozta. Akik ezt a történetet ismerik azok manapság is úgy közlekednek a belvárosban, hogy még véletlenül se essék a fejükre valamilyen törmelék . Számukra akár bukó vagy védősisakot is ajánlanék, ismerve a belváros házak homlokzatának az állapotát.
Az sem újdonság, hogy az utcát áthidaló Bató ház alatti betonváz zugában galambok vertek tanyát. Annyira elszaporodtak, hogy az épület alatt kifehéredett az aszfalt a galambürüléktől. Az is megesett, hogy valakinek éppen a fagylaltjára pecsételtek. Hogy mit lehet tenni ? Ma már csodálatos, nagy hatékonyságú galambriasztókat árulnak, tehát humánusan is el lehetne őket űzni erről a stratégiai pontról. Majd szükség lenne egy közegészségügyi beavatkozás, hogy az ottani galambsereglet nyomait eltüntessék, lefertőtlenítsék .
