Ha Miskolcon azt mondod, hogy antikvárium, akkor egyetlen bolt jut
Ha végig gondolom lassan ez az egyetlen üzlet a belvárosban, ami már lassan száz éve hasonló funkcióban várja a vásárlókat. Mióta megbarátkoztam a betűk felismerésével, csaknem hetven éve járok ide. Sok régi szamárfüles könyv hever itt, ezerszámra ami jó lenne még, de már tisztában vagyok vele, hogy három élet is kevés lennek kiolvasásukhoz. Itt viszont végigsimíthatom a borítót, s ha kedvem tartja bele is lapozhatok. Mindannyian tudjuk, ez itt régi szokás, nem szólnak, ránk nem néznek ki. Ide betérni maga az időutazás. Jut eszembe itt vettem meg egy szovjet kiadású magyar nyelvű brosúrát, hogyan építsünk magunknak televíziót címmel. Ez akkoriban esett, meg amikor még csak rádiónk volt s képes voltam beleélni magam, hogy házilag összerakok, barkácsolok egy távolba néző készüléket. Tizenvalahány évesen. Talán hat forint lehetett ez és máig is őrzöm. Lehet, hogy most visszaviszem, egy százasért.
Különben azért is szívesen járok ide, mert a saját műveimet is kínálják a pénztár előtt. Sőt a lányomét is, most kaptak néhányat a Sára könyvéből. Így aztán megtudtam, közeleg az idő, amikor vége az antikváriumnak. Lehúzhatják a rolót. Hiába a nagy látogatottság, ha kicsi a forgalom és drága a bérleti díj.
Szerény meglátásom szerint az ilyen társadalmilag fontos és a belváros legemblematikusabb könyvesboltja megérdemelne egy bérleti díjkedvezményt. Egy már több mint száz esztendős üzlet csak nem szűnhet meg…
Kerényi László képei
( A címképen látható hölgy az Ecetfák városát választotta – dedikáltam neki. Köszönöm.)
