A rugalmatlanság netovábbja – hogyan lett előfizetésből feltöltős –  ahol magasan tesznek az ügyfelekre

Vodás vagyok. Mint volt Westeles, az országban tizenhetedik sorszámú volt az első GSM kártyám. Még olyan nagyalakú, s kihajtatós Ericssonnal kezdtem. Így aztán a lelkem mélyén máig is idegenkedek a Vodafone iránt. Hol van rá okom, hol nincs, de most éppen erősen rászolgáltak a bizalmatlanságra a rugalmatlanságukkal.

Ma történt, hogy egyik rokonunk úgynevezett előfizetését szerettem volna feltöltős telefonra változtatni. Sorszámhúzás után előadtam a kérésemet, hogy befizetném az illető elmaradt számláját és mivel betegsége miatt korlátozottan beszámítható, ápolási otthonban van, változtassuk meg az előfizetését. Jó lenne, ha az ismerőseinek nem kellene egy új számot megjegyezniük.

mobil

Készültem. Tudtam, sejtettem, hogy a kérésem nem egyszerű, számos oka lesz az elutasításnak. Hiába vittem az igazolást az ápolási otthonból, nálam voltak a befizetetlen előfizetési számlák, amiket rendezni akartam, az értékesítő urat nem hatotta meg. Mondtam a kártya tulajdonosa már nincs olyan állapotban, hogy bármit is aláírna, én pedig nem szeretnék semmilyen okirat hamisítási ügybe keveredni. Ajánlottam hívjuk fel az illetőt, aki megerősítheti a jogos szándékomat. Nem, nem és nem.  A főnöke is ezt hajtogatta. Hiába utaztam volna 30 kilométert egy két tanús meghatalmazásért, a helyzet reménytelenné vált.

Nem hagyhatom ki – az ügyintéző megadta az elérhetőségüket – saját kezűleg – már nem is csodálkozom, hogy ez a cím nem létezik. Tessék kipróbálni.

Nem maradt más, mint, hogy elmenjek, a szomszédvárba ahol vegyek egy Dominósat, ám beugrott, hogy az a kártya nem passzol majd a vodás készülékbe. Irány vissza, bekullogtam a miskolci Vodafone irodába, ahol minden reményemet feladva vettem egy új feltöltős kártyát. A régi előfizetésest pedig majd sutba dobjuk. A szívatási kényszer persze nem hagyott alább, közölték, ha most visszamentem ismét húzzak sorszámot és várjam ki a soromat.

Ilyenkor csak az jut eszembe, hogy ezek a mamut világcégek milliárdokat költenek reklámra, az agyunk átmosására, az irántuk való szimpátia és lojalitás fokozására. E helyett pedig csak annyit kellene tenniük, hogy a kedves eladóikat felkészítik egy vásárlóbarát, minden helyzetre készen álló értékesítési formulára. Ja és megtanítsák őket köszönni és az ügyfeleket emberszámba venni….