Széchenyi Társaság erkölcsi alapvetések mentén dolgozik. Ezért kötelessége most megnyilatkozni.

 

 

Ahogy elnézem a népszerűség titka nem más mint a nagyot mondás. A múlt héten még Schorbert Norbert fitnesz guru ökörségein rugózott a fél ország.  Most Terézváros polgármestere viszi a prímet. Mondjunk már megint valami ütőset. Ez úgy kell nekünk mint egy falat kenyér. Addig se beszélünk arról amiről kellene. S akkor jöjjön a Széchenyi Társaság !

Niedermüller Péter, mint közszereplő, megnyilvánulása arra késztet

bennünket, hogy megszólaljunk. A „fehér, keresztény, heteroszexuális

férfiak”, a mi fogalmaink szerint ÉDESAPA, vagy a jövőben az lesz.

Hozzá tesszük azonban, hogy az édesapa ha fekete, ha sárga, ha

rézbőrű vagy bármilyen legyen is a bőrszíne, egyformán Édesapa.

Gróf Széchenyi István azért lett, lehetett a legnagyobb magyar,

mert keresztény férfi és családapa volt. „Nagy családrúl kell

gondoskodnom” – írta. Életcélja Magyarország felemelkedése, „a Haza

üdve” , valamennyi egyenlő jogokat élvező polgár jólétéért

fáradozott. Alkotásait tekintve  ez a megállapítás nem szorul

magyarázatra. Mély érzésekkel szeretett egy nőt, akit feleségül

vett, családot alapított, sok gyermeket vállalt, keresztény

emberként, szilárd erkölcsi alapon, magas európai műveltséggel,

istenhittel, imádkozva.

A Széchenyi Társaság arra kéri valamennyi honfitársát, hogy

dolgozzon Magyarország fejlődéséért, alapítson családot, így

biztosítva a magyar jövőt. A férfi tisztelje a társát, a nőt, szép

magyar szóval, a „fele-ségét”, és együtt gondozzák, neveljék,

tanítsák gyermekeiket.

Utasítsunk el szóban és főleg tettekkel minden, embereket  fajuk,

vallásuk alapján megkülönböztető ideológiát és vonjuk meg

bizalmunkat mindazon politikusoktól és vezetőktől, akik az embereket

nem kizárólag társadalmilag hasznos munkájuk alapján ítélik meg.

Kiadó: Széchenyi Társaság

n