A címképen az első szürke Trabantom műszerfala. Emlékeim szerint 1970 őszén lettem a tulajdonosa, néhány ezer kilométerre vásároltam Kovács Endrétől Tiszaújvárosban. A rendszáma IC 11-75 volt, s tökéletesen újszerű állapotban vettem át, csak később derült ki, hogy alaposan visszatekerték az óráját. Nem gondoltam volna, mivel egy akkurátusan precíz gondos mérnöktől vettem aki a TVK-ban dolgozott. Annyira vigyázott rá, óvta a széltől , melegtől, hogy előttem prezentálta – a garázsból ki be állást. Mutatta, hogy be és kitolja. Hogy ez miért volt jó azt nem tudom. Engem meggyőzött, annyira, hogy új árán vettem meg, mentségemre, akkoriban előrefizetéssel négy évre szállította a Merkur. Nos a régi trabantosok bizonyára kiszúrják, hogy a képen látható műszerfal nem egy egy egyszerű széria. Ezen még a gyárin egy pácával kellett mérni a szélvédő előtti tank tartalmát. Persze volt egy kis tartalék, s elzáró csapocska az anyósülés előtt, a kesztyűtartó alatt. Indulás előtt és megálláskor nem macskáskodhatott el a vezető dereka, mert oda kellett áthajolni. Nyitni , zárni. Na erre én a Götz műhelyben csináltattam bele egy benzinórát. Úgy működött mint a vécétartályban az úszó, ez jelezte mennyi benzinem van még. Szereltettem bele egy Videoton rádiót is, amin még a rövidhullámú adás is bejött, a Szabad Európát is hallgathattam. A rádió felett pedig hőmérő díszelgett. Ezt a képet Kerényi László barátom készítette annak idején, ugyanis erről mint az Autó Motor állandó tudósítója részletesen beszámoltam.
Egyébként nem találom azt a képet amelyet nemrégiben a Hírnökön fedeztem – ezen az én valamikori első autóm látható, amint egy rendőrkocsival karambolozott a Bükkben, Hollóstető előtt. S így tudtam meg, hogy ez a kocsi végül Pusztai Lacié lett, s saját maga törte össze. Csak úgy mondom nálam négy évig egy karcolást sem ejtettem rajta.