Igen, tudtam róla. Sajnálom, hogy egy igazán emblematikus miskolci bolttal kevesebb lesz a főutcán. Nem azért mert sok könyvemet ott adták el, nagyon elszomorított a bezárásáról szóló hír. Amikor legutóbb ott jártam, elszámolni az eladott könyveimet, ajánlottam, próbáljanak meg egyezkedni a városvezetéssel. Valóban egy ilyen üzletnél lehetetlen kitermelni a havi háromszázezer forintos bérleti díjat. Nem tudom, hogy elsírták e ezt a város ingatlanjaival gazdálkodó holdingnak. S azt se tudom, volt e erre valami reakció, gondolkodtak e valamilyen méltányos megoldáson. Bár mára már tudjuk, a kultúra is egy egyszerű árucikk, a kereslet kínálat törvényei alól nem kaphat felmentést. Az is világos, hogy a mobilunk képernyőjén már mindent elolvashatunk, s egyre kevésbé ragaszkodunk a kellemesen nyomdafesték szagú irományokhoz. A könyv a barátunk, hirdette a békebeli világ szlogenje. Cserbenhagyjuk e a barátainkat – ez most a kérdés!
S marad nekünk a diósgyőri antikvárium. A Zolyómi Péter vezette műintézmény se lehet rentábilis. Szerintem. Ma már egy ilyen boltot csak hivatástudatból, szenvedélyes szakmai imádattal lehet vezetni. Péter jól csinálja, látszik, hogy örömét leli benne. Mi könyvmolyok ezentúl hozzá járunk böngészni. A bezáruló antikvárium falára meg kéretik egy emléktábla . Mementóként, hogy így múlik el a világ dicsősége, s ha lehet ne temessük még a Gutenberg galaxist!
