Ahogyan a hollywoodi forgatókönyvekben megírták – ha lecseng mindenkit megölelek – hétfőn iszapbírkózás lesz a parlamentben – a német nagykoaliciós megoldás  csak fantázia szülemény
mARAD OTTHON

 

Új világot élünk. Magunk hagytuk a régit, s többé már sohasem lesz olyan idillinek tetsző, mint hittük. Beírhattam volna a naptáramba, hogy április első hetében védőmaszkért, s fertőtlenítőért szalajtottak. Egyúttal magam is megvettem az immár kultikussá vált óriási csomag toalettpapírt és bespájzoltam néhány sóletkonzervet. Most mellé véshetném, hogy megkezdődött az, amit a hollywoodi katasztrófa filmek forgatókönyvírói már megálmodtak. Gondolkodás nélkül, gépiesen telis tele rakjuk a bevásárlókosarat. Világvége a hangulat. Megéljük azt, amit idáig csak popcorn majszolása közben láthattunk a filmvásznon.

Sejtettük, a tudósok nem is titkolták, hogy a földünk annyira beszűkült, hogy egy ismeretlen ki tudja, honnan ránk szabaduló korokozó bármikor végigsöpör rajtunk. Csak arra nem számítottunk, hogy ez emberek százmillióit dominószerűen teríti le.  Rémálmainkban se gondoltuk volna, hogy békeidőben háborús miliőre hajazó helyzetbe csöppenünk. Kinevettem volna, ha valaki tavaly azt mondja, idén áprilisban két flakon mosópornál többet nem vehetek a szupermarketben. Azt se hittem volna, egyik napról másikra körmünket rágva óránként nézzük, hallgatjuk milyen korlátozásokra kell készülnünk. Kíméletlen, hogy családon belül is generációs korlátozást vezetünk be, egymástól izolálva egy ismeretlen nyavalyától féltjük egymást.

A miskolci önkormányzat operatív testülete Veres Pál polgármester vezetésével rendszeresen ülésezik. A csoport tagjai napi 24 órában követik a világban, az országban zajló történéseket, hogy a lehető leggyorsabban reagáljanak a kihívásokra. Úgy mondanám a kapitány a kormánynál áll. A fejleményeket elemezve hozzák meg az elkerülhetetlennek vélt, tartott szigorításokat, korlátozásokat. Lokális ügyekben tájékoztatják a közvéleményt, s a kormányzattal szorosan együttműködve gondoskodnak az egészségünk megóvásáról. S nem feledkeznek meg az idős egyedülálló magára maradt emberekről se.

Hétfőn a parlamentben tárgyalják meg, hogy teljhatalmat kapjon e a kormányfő. Annyira felgyorsultak az események, hogy az életmentő döntésekhez nem lesz idő a többpárti konzultációkra, parlamenti egyeztetésekre. Ehhez a rendeleti úton történő kormányzáshoz viszont négy -ötödös többségre lenne szükség. Óriási bizalmi válság alakulhat ki ebben a kérdésben. Ha az ellenzék racionálisan méri fel a helyzetet és megadja a felhatalmazást kikerülnek a reflektorfényből, nem hallathatják a véleményüket a kiürült országházában. Ha megtagadják, osztoznak a késedelmet szenvedett kormányzati döntések következményein. Patt helyzet. Fantáziám szüleménye, egy németországira hajazó nagykoalació lehet, hiszen a célok közösek, s ha mindannyian csak egyet akarunk akár egyírányba is húzhatjuk az ország kátyúba süllyedő szekerét.

Új világ köszönt, köszöntött ránk. Nem ilyet akartunk.

Rajtunk is múlik, ha lecseng, a világjárvány hogyan változik meg az életünk. Se puszi, se pacsi, s lehet, hogy idén már a nagy közös szalonnasütéseket is elfelejthetjük. Ha viszont túlélem, mindenkit megölelek, minden szembejövővel parolázok, s mementóként úgy préselem le az első maszkomat, mint a feleségem a tőlem kapott első rózsát…