Mit tegyünk a bezártságban – amikor még egészségügyi guru is voltam – a miskolci példa legyen ragadós
elgurult aq gyógyszerem

Valamikor réges régen ilyen egészségügyi guru is voltam a Napi doktorban. Ime fenn a bízonyíték. Naponta megmondtam a frankót. S ha már a kutyasétáltatáson kívül nem hagyhatom el a gépemet ismét felveszem a szolgálatot.

Kedves bezártak, önkéntes szobafogságra ítéltek, nem árt tudni, hogy ez az állapot nem tarthat sokáig. Maximum három hónap, ez a kínai formula. Vagy idő előtt feldobjuk a tappancsot. Ez az olasz formula.

Mit nézzünk a tévében. Az összes híradón ne csüngjünk! Naponta háromszor frissitik, még a legjobb szerkesztőségben is, tehát felesleges kitenni magunkat a folyamatos aggódásnak.  Kivétel a holnapi parlamenti közvetítés, ezen rághatjuk a körmünket. Holnap dől el, hogy első körben megszavazzák e négyötödös többséggel a kormány teljhatalmát. Innentől rendeleti úton bármit meg lehet tenni. Persze ezen nem érdemes idegeskedni, hiszen előre megmondták, ha hétfőn nem megy a hónap végén akkor is megvalósul ez a beadvány. Legfeljebb a parlamenti képviselők szavazata nélkül. Jó vagy rossz a fene tudhatja előre. A puding próbája az evés. Sajnos hiányzik a kölcsönös bizalom. Egy ilyen felhatalmazással jól is lehet sáfárkodni, de a nnyira biztosan nem, hogy az ellenzék is meg legyen vele elégedve. Miskolc egy követendő jó példával állt elő. A helyi ellenzéket szinte teljes jogkörrel bevonta az operativ törzs Írányításába. A felelőség közös, a döntéseket megtárgyalják, s ez a gáláns, nagyvonalú megoldás akár hosszútávra megalapozhatja a kölcsönös bizalmat.

Ha tévedtem akkor, akkor bizony tényleg elgurult a reggeli gyógyszerem…..