Hogy ne unatkozzatok.
Ez a címkép egy rendőrségi albumban is benne van. Készült 2002 májusában, Miskocon még nem győztek a szocialisták, csak októberben. Addigra a Déli Hírlap már az utolsó stádiumban agónizált. Ha nem az Észak-Magyarország már meg se tudtunk volna jelenni a választások idején. A parancs az volt a kampány végéig kitartani. Pénzt persze nem adhatott a tulajdonos, a szocialistáknak nem kedvezett volna ha Kobold Tamás megmenti a lapot. A város napilapját. Hiába egyensúlyoztunk, hasztalan jártuk a kötéltáncot, mindenki csak magát tolta volna az újságba. Nyomdánk, székházunk, terjesztőhálozatunk, belső infrastrukturánk soha nem volt, hol a népszabadság emlőin hol pedig az Axel Springer csecsén szoptunk. Az utóbbi, talán az első is stimmel. Mindkét kiadó azért támogatott az Észak ellenében, hogy felverje az árunkat, amit aztán bezsebeltek. Elsőre a Népszabadság árult el minket – meg is járták, nem könnyeztem meg őket – majd a Springer kiharcolt nekünk egy tisztességes , korrekt fair inkább győzelemre hajazó vereséget, amire idáig még volt példa.
A képen Kobold Tamással Szabó Miklós a nagy bizniszre koccint. Aki járatos a médiapiacon az megérti, Tamás és Miklós döntése, egyezsége reális helyzetértékelésen alapult.
Jó másfél évtizedig a magyar sajtó utolsó bástyájaként küzdöttünk a labancok ellen, aprópénzért. Végül csak ez a faramuci egyesülés maradt nekünk. Emlékszem az északosoknak nem nagyon smakkolt, hogy a teljes délis stáb átkerült a Zsolcai kapuba, sőt később mi adtuk a lap vezetését.
Sokakat frusztrált ez a megoldás, de az osztrák tulajdonos nagylelkű volt, akkor is egyezkedett velünk amikor már nem is volt rákényszerítve. Kogler és Szabó Miklós mindvégig úriemberként viselkedett a lapok összetolásában, noha tudták, tudtuk ez a fajta kettős megjelenés csak az Olvasók etetésére való. Az utolsó kenetet mi már régen felvettük. Nem volt más lehetőség.
Ha megnézik a mai média helyzetet, elhihetik, nem rosszul, idejében döntöttünk. Érzékelhető volt a központosítási törekvés, hamar megneszelték, hogy a kádári korszak sajtóírányítása a legkézenfekvőbb. Minden kormány számára fontos lefedni a közvélemény befolyására alkalmas fontos stratégiai állásokat. Tehát eljutottunk oda ahonnan indultunk.
Persze engem ezért a döntésemért, az Északkal való egyezség miatt sokszor meghurcoltak, kikezdtek. Túléltem. Miközben legalább 25 kollégám ennek az alkunak köszönheti, hogy a szakma berkeiben maradhatott.
Annak ellenére, hogy a Déli Hírlap összes dolgozója megkapta a végkielégítést, s aki dolgozni akart simán átvette az Inform. Máig is többen ott vannak a lapnál a volt déliesek közül. Ez benne volt az alkuban.
Hallkan jegyzem meg, hogy a rendszerváltás óta számos nagy és kis napilap szünt meg. Kollégáim ezrei kerültek az utcára egyik napról a másikra. A miénkhez hasonló váltás, felszámolás soha sehol nem volt. Erről ennyit. Lehet fikázni….
