SzántóGráf » Fiatalon Miskolczról » Ki, behívás – mit keres a sárga bicaj az iróasztalomnál – ezt az írógépet máig is őrzöm – az ingem amerikás csomagból volt
Ki, behívás – mit keres a sárga bicaj az iróasztalomnál – ezt az írógépet máig is őrzöm – az ingem amerikás csomagból volt
Haladni kell a korral, az idővel, le ne maradjak. Ez a kihívásféle lényege, ahogy látom, minél fiatalabb képeket posztolni magunkról. Mondjuk nekem van egy két olyan hasonfekvős, bilis és lavorós, amelyekre drága Édesanyám nagyon büszke volt.
Még azt is tudom, hogy ezek a Kazinczy utcában készültek, ahol albérletben laktunk a Csirmaz családnál. Több emlékem nincs is erről a korszakból. Ezeket a babás képeket a megboldogult Szabados Gyuri bácsi készítette, aki akkoriban még nem az Észak-Magyarországnál dolgozott.
S íme egy ellesett fotó talán 1973 nyaráról, akkor éppen Kazincbarcikán a Borsodi Vegyész szerkesztőségében alkottam a csodálatosabbnál, s izgalmasabb riportokat a feltörekvő mindent meghódító szocialista brigádokról. Tele volt vele a hócípőm, de hát ezért fizettek. Megmondom a frankót nem is rosszul. Az asztalon az a csehszlovák gyártmányú táskaírógép a sajátom, máig is őrzöm. Pontosan annyiba fájt amennyi az egy havi keresetem volt.
Az ing használt, amerikás csomagból jutott hozzám. Az is látszik, hogy dolgozom, s közben táplálkozom. A hajam olyan amilyen, de sötétebb és dúsabb mint most túl a hetvenen.
Egyébként ott a szocialista vegyipar fellegvárában jó dolgom volt. Bejáratos lettem az összes üzembe és ehhez a BVK-ban még egy sárga rendszám nélküli autót is kaptam. Ezeket csak a vezérkar használhatta. Egyszer kedvem támadt a biciklizésre is, a gazdasági igazgató rögtön intézkedett az anyagbeszerzésre majd hat hónap múlva meg is kaptam a sárgára mázolt kerékpárt. Amit oda döntöttem az íróasztalom mellé, meg ne fújják. Ám amikor Veres Mihály a lapkiadó igazgatója meglátogatott, szóvátette mit keres egy bicaj az irodában. Volt belőle egy is vita, de megoldottuk ezt is. Ő ugyanis akkor volt először és utoljára a szerkesztőségben így ez a kérdés többet nem került napirendre.
„Arra mindig büszke leszek, hogy egyetlen magyar ápolóként dolgozhattam a Presbeterian Kórházban New Yorkban, ami másnak csak a Vészhelyzet sorozat, utána pedig Európa...
Ni, csak, mit látok. A képen dr. Tepper Gábor miskolci születésű orvosprofesszor, aki az elmúlt napokban több hazai egyetem meghívására tartott prezentációt a...
Egy szovjet páncélos farol a Borsodi Nyomda Széchenyi utcai bejárata elé. Elrettentésül. A békés tüntetők körbeveszik, mit sem törődve a tankkal. Majd belátják,...
Hiszek a földönkívüli értelmes lényekben. Nagy UFO hívő vagyok. Volt egy időszakom amikor azzal az amerikás magyar úrral leveleztem, aki állítólag a kongresszusban...
Korán sarjad az arcszőrzetem. Mire már nem csak az állam pelyhedzik, előveszem apám elhagyott, megörökölt pamacsát és pengés borotváját. Nem sejtve, ezzel egy...
Mondtam már? Enyém volt Miskolcon az első igazi videostúdió. Még nem volt Miskolc televízió, amikor már százszámra gyártottam a helyi filmeket. Hívtak, mentem...
Úgy vagyok, mint Pavlov kísérleti ebe. Az ismerősnek tetsző megsárgult fotók láttán máris a vetítőben érzem magam. Jönnek, áramlanak a színes emlékképek,...
Mintha most látnám, előttem állt a katowicei buszmegállóban egy teltebb, középkorú hölggyel. Őzbarna kalapban, seszínű ballonban és a csőnadrágos divat idején egy olyan...
Halomban kiterítve szárad a nedves textil a telep udvarán. Talán még ejtőernyőselymet is készítenek. Szántó István jegyzete. Régi barátság fűz Szádeczky Zoltán doktor...
Gépkocsivezetőként dolgozó édesapám korai haláláig olyan fontos tartozéka voltam a kocsijának, mint a hátsó ablakban bólogató kutyus. Ha csak tehettem, mehettem vele, mögötte...
Még nem is dicsekedtem, hogy valamikor hajdanán egy évtizedig Tapolcai lakos voltam. Nyaranta. Az ántivilágban amikor júniustól szeptemberig alig tudtam végigmenni a strand...
Visszatérő rémálmom, ma még nem hívtam fel Édesanyámat. Verejtékezve ébredek. Keserves a reggeli eszmélés, szomorú a megkönnyebbülés, hiszen csaknem tíz éve elhagyott. Míg...
Bár sosem láttam azt a bizonyos vasfüggönyt, ám ahogy közeledtem felé, egyre hevesebben éreztem a gyomrom remegését. A nézzen rám, szálljon ki, nyissa...
Amikor Hradilt ajnároztam – megjelent a Miskolci Naplóban – alkotásait a vándor mozisok vitték országszerte by Szántó István 2022.11.05. 0 Hozzászólások Megtekintés243 Facebook Twitter Linkedin Mentés Email A Munkácsytól...
Immár húsz esztendeje, hogy elhunyt az aranykezű drága apósom. Kéri Zoltán díszműbádogos már az ötvenes években aranyérmet nyert az első miskolci ipari vásáron....
szanto_kadartolcastroig-1 Kedves Olvasóim, Önök ajándékba megkapják az egyik legsikeresebb könyvemet a Kádártól Castróig. Most E book formátumban kód nélkül letölthetik. A továbbiakban Az...
ANNA HALÁLA Kisregény – 6. fejezet Ez egy kitalált történet. Egy régi, megtörtént eseménnyel kapcsolatos hasonlóság csupán a véletlen műve. —– A fegyelmi...