Üdvözlet Mezőcsátról – amikor még az anzix volt a menő – egy teljesen szűz képeslap szívem csücskéről

Kezembe akadt ez a képeslap. Természetesen ezt is a képzőművészeti lapkiadó terjesztette és a trafikokban, a postákon árulták. Minden valamirevaló településnek volt ilyenje. Hiszen bárhová mentünk, illett a rokonságnak, a barátoknak egy üdvözlőlapot küldeni. Nemcsak a Balatonról, s ezeket a velünk lévő társaság is aláírta. Szabvány szöveg, jól érezzük magunkat, sokat gondolunk rátok üdvözletünket küldjük Zebegényből…. Drága Édesanyám valamennyit megőrizte, tárolta, raktározta. Így tudom, hogy mikor hol voltam, merre jártam.  Megesett, hogy megfeledkeztem az üdvözletről.  Ennek aztán következményei voltak, lekorhollt.  Azért is ha nem szépen, nem olvashatóan irkáltam. S ez a képeslap teljesen szűz, csak úgy el van a világban, nincs rajta bélyeg, pecsét, postanemlátta példány, hátlapja űres.  Így nézett ki valamikor Mezőcsát, a szívem csücske….