Hurrá – lesz 13. havi nyugdíj – igaz , hogy nem most, s nem egyszerre

Én aztán csak azért se leszek olyan mint egyesek, meg kettesek, akik semminek se tudnak örülni.

Eskűszöm, hogy boldoggá tett ez a hír. Bár jelenleg csak arra fokuszálók , hogy elkerüljem ezt a virusos nyavalyát. Bal zsebemben a kézfertötlenítő, a jobban pedig az alkolos dezodor, amelyből egy teljes kartondobozzal spajzoltam . Ha a jön a postás , tetőtől talpig lefújom, hadd tudja mindenki az utcában, ha rexonás,  nálunk járt. S amikor végeztünk forró vizzel zuhanyzom, s egy jót szaunázok.

Közben fejben kiszámoltam, hogy még mennyit kell aludnunk, hogy a 13. havit, amit a bukott baloldaliak megvontak most megkapjam. Ha megérem, mert azt azért mindenki tudja, hogy a nyugdíj az elsősorban a szépkorúak privilégiuma. Velünk pedig már senki nem köt életbiztosítást. Ahogyan egymás között mondogatjuk , számunkra minden nap ajándék.

Apropó, ajándék – ez a 13. havi is az, –  hiszen még emlékszem, minden évben csak 12 hónapot dolgoztam.  Nem hagytak többet.

S akkor bátorkodom megkérdezni, hogy örökölhető e a 13. havi nyugdíj, amit a következő négy év során heti bontásban küldenek. S ha igen, akkor most kell e végrendelkeznem erről, s elegendő e írásban vagy csak közkegyző útján lehetséges.

Ja , még egy kérdésem ha lehetne, ebbe a 13. haviba beszámítják e már a várható nyugdíjemelést vagy a jelenlegit veszik alapul. S kérem ne Palkovics miniszter úr válaszoljon, meg Ő olyan gyorsan beszél, hogy nem bírom követni a gondolatait. Ma  például a a háttérben lévő jeltolmács is lemaradt  – nem bírta a beszédtempóját. Valaki rá is szólhatott, mert végül többször hátranézett, hogy követik e.