Vírusírás 2. – Fónagy István Putnokról – napi folytatásban

      Az első reakció már meg is érkezett a bejegyzésre.
A feleségem kérdezi: mit írsz? Mutatom neki, elolvassa, bólint.
– Akkor most nem rendezed az írásaidat és a fotókat, nincs játék és póker se?
Nem teljesen, de részlegesen felfüggesztve – válaszolom neki. Te sem fejtettél keresztrejtvényt, nem olvastál annyit és a tévé is alig szólt, teszem hozzá. Mit csinálsz helyette? Maszkokat varrsz napok óta, próbálgatod, javítgatod, hogy ha mégis mennünk kellene valahová, akkor ne legyünk teljesen védtelenek. Kutatod a házi kenyérsütés fortélyait, élesztővel és anélkül, kenyérsütőben és gázsütőben, hogy a mindennapiért se kelljen átmennünk a szomszédos boltba.

Nem csak veszélyes, de ügyes is ez a vírus, teszem hozzá poénkodva – rávesz bennünket olyasmikre is, amiket már régóta halasztgatunk.
Na igen, hagyja jóvá a feleségem. A kényszer nagyúr, teszi még hozzá, aztán nekilát a kedvenc amerikai kekszem sütéséhez, hogy az édesség mániám se csábítson bevásárlásra.
Nocsak – gondolkodom el a dolgon. Tudunk mi önellátóak is lenni.