A csigavérű turizmus reneszánsza – ezt is én írtam , a mai MINAP-ba – magunkhoz csábítjuk a lomha karavánokat

A miskolctapolcai, immár teljesen lepusztult, sokemeletes, csupa beton Juno hotel mint a régmúlt megalomániás árnyéka vetül az üdülő negyedre. A Szovjetunióból és a Lengyelországból érkező bányászok mind a négy évszakban megtöltötték a szállodát.

Amikor szétverték a kempinget Tapolcán

A kisebb-nagyobb magánszállások, vállalati s szakszervezeti üdülők is zsúfolásig voltak. Mint volt tapolcai tanúsíthatom, nyaranta egymásba értek a parkoló autók a strandtól a Görömbölyi utca végéig. Mindez immár a múlté.

Amikor megkapjuk a világútlevelet, s felhúzzák az Európát kettészelő vasfüggönyt, egyszeriben megszűnik Tapolca vonzása. Az utóbbi években egymás után gomba módra nőnek ki az otthonos családi szállodák, de vendégek híján bizonytalan a sorsuk. A jelenlegi epidémiás válsághelyzetben nemcsak az idei szezont veszítjük el. A hozzáértők szerint a jövőben a hazai és a külföldi turizmus szokásai is alapvetően megváltoznak. A tömeges utaztatások helyébe az egyéni kalandozások kora jön.

Most visszasírhatjuk a két, gyorsan felszámolt tapolcai kempinget, ahol tömegével fogadták a lakókocsis karavánokat egész Európából. S mivel vannak, akik emlékeznek erre az időszakra, rástartolnak a csigaként utazókra.

Készül a terv, hogy elsők között nyerjük meg az európai karaván- és lakóautósok szövetségét. Ki gondolta volna, hogy egyszer csak a korábban mindenütt mostohaként kezelt lakókocsis vendégeket akarjuk hozzánk csábítani. Nem ok nélkül. Az így utazók, akik szeretnek a saját ágyukban aludni, s függetlenek maradni a luxusszállodák foglalásaitól, valójában a legtehetősebb, legtöbbet költő vendégek. Ők vendégéjszakák számában is az élmezőnyben vezetnek. Nyugat-Európában nem kedvelik ezeket a lomhán mozgó járműveket, s ezernyi korlátozást, szigorítást találtak ki a megfékezésükre. Ezzel szemben mi majd tárt karokkal várjuk őket. Olyan áram-, víz- és csatornakapcsolatot teremtenek, ahol a világjárókat teljes komfort várja. Ne feledjük, ezeknek a bérlése igazából sokkal drágább, mint a szállodai szoba árak.

Tavaly nyáron a Hősök téri parkolóban találkoztam egy olasz lakókocsissal. Egy iskolai tanár családostul, kutyájával csak ott talált magának Miskolcon nyugalmas parkolóhelyet. Tetszett neki a városunk, maradt volna tovább is, de megjegyezte, nem talált olyan helyet, ahol rácsatlakozhatott volna valamilyen szerény infrastruktúrára. Akkor egyikünk se sejthette, hogy ez a gurulós turizmus reneszánsza visszatér. Magyarország közrend szempontjából is biztonságos, így nem lesz nehéz dolga a turisztikai ügynökségnek hozzánk csalogatni a csigavérű, négy keréken guruló vendégeket.

A hírek szerint állami támogatásra is pályázhatnak a karavános fogadó bázisok kiépítésére. Ha ezt az olasz tanár úr megtudja, bizonyára ismét meglátogat minket.