Vírusírás 5. – egy kicsit szomorkás a hangulatom máma – Fónagy Pista főszerkesztő barátom elektronikus postája

Vírusírás (5)

 

Napok óta fáj a derekam. Talán a csigolyámnál lehet valami bibi, vagy egy rossz mozdulattól becsípődött valamelyik ideg, fogalmam sincs. Reggelente úgy totyogok a lakásban, mint aki becsinált. Aztán nap közben bejáratódik, és egészen elviselhető.

Mondogatom is magamnak, ez legyen manapság a legnagyobb bajom, tehát orvoshoz sem megyek. Természetesen azért sem, mert nem szeretném vírussal megkoronázni a derékfájásomat.

Az végigfutott az agyamon, hogy mi lenne, ha mégis szeretném megnézetni magam? Ismereteim szerint Putnokon 5 háziorvos rendel – sportpályából is sokkal több van -, viszont közülük hozzám hasonlóan a vírus által veszélyeztetett korúak dr. Bodó Hedvig, dr. Laczkovich Katalin és a magánrendelőt működtető dr. Klein Ida is. Marad tehát dr. Korsós Gábor és dr. Murtada A. Majed.

Ketten viszik a várost és a környékét? Hősies küzdelem. Mint ahogyan azoké az asszisztenseké is, akik nap, mint nap küzdenek a fertőzött harctéren. Áldozatvállalás azoktól az ápolóktól, szociális munkásoktól, gondozóktól és gyógyszerészektől is, akik most valóban a vírus elleni háború arcvonalában küzdenek értünk.

Az ország megtapsolta őket. Putnokon is összeverődtek este 8-kor a tenyerek, kifejezve hálánkat a helytállásukért és a bátorságukért. Tapsolás közben rájuk gondoltunk. Ilyen egyetértést rég tapasztaltam szülőhelyemen.

Akkor arra gondoltam, hogy az erkölcsi ujjongáson, a kollektív vállveregetésen és empátián túl most itt a kiváló alkalom anyagilag is köszönni és ösztönözni. Miből ösztönözzünk? Elmarad az expó és minden más rendezvény, s a focistáknak sem kell kifizetni a pontokért járó prémiumokat – hogy csak két lehetőséget említsek.

Amikor még szőrén ülte meg a lovát 

A város vezetőinek az enyémnél bizonyára sokkal jobb ötletei lesznek.