A buksza szent és sérthetetlen – a profitot csak felfelé lehet srófolni – egyszer voltam egy kincsesbányában – magában telefont nem vehetsz csak árukapcsolással

Ez az igazság. Törvényszerű, ha adakozni kell a nincstelenek hamarabb nyitják ki a bugyellárisukat.

Emlékszem a csudára messzi távoli országban, dél kelet Ázsiában százezrek váltak hajléktalanná a korábban ismeretlen természeti csapás, a cunami következményeként. S, mi erre más gazdagabb országokhoz képest jóval tehetségünkön felül küldtünk támogatást. Az Észak csak Miskolcon két  teltházas segélykoncertet szervezett  a miskolci színházban.

Hogy mi mikor mit kaptunk arról ne is beszéljünk. Talán arra emlékszem, hogy 1957 tavaszán volt egy börze a miskolci Kossuth utcai általános iskolában, ahol kirakták a csehszlovák pajtások adományait. Mi meg néztünk mint a moziban, válogattunk, a tornacípők, a mackók, az iskolatáskák , a töltő ceruzák és a radirgumik között.  Bennem ez úgy rögzült, mintha egy kincsesbányára leltünk volna.

Már többször eltöprengtem, hogy melyek azok a nagy cégek, amelyek a mostani válságon is degeszre keresik magukat. Ne találgassák, a telefonosak, a távközlési szolgáltatók. Valamennyi  külföldi tulajdonban van. S lehet,  nem figyeltem, de ezek a nagy multik közül egyről se hallottam, hogy bármit is felajánlottak volna. Dübörög a telefonforgalom, az internet, unalmunkban egyre többen szorulunk új tévécsatorna rendelésre, tehát náluk akkor is csörög a persely amikor alszanak.

A sors úgy húzta, hogy ma a miskolci vodafone irodába mentem telefont cserélni.  Nem akarom reklámozni , de a Redmim már négy percenként megszakította az adás vételt. Bosszantó volt. A javítása majdnem annyi mint egy új készülék ára. Nem is akartam lecserélni, de közben feljött benne egy olyan szoftverhiba is ami megakadályozta a forgalmazást. A tanácsadóim Samsung A40-est ajánlottak.

  Bejártam a várost, nem árulnak ilyet. A miskolci Voda áruházban is csak úgy adtak, ha veszek hozzá egy feltöltős kártyát, de még így is az ajánlott árnál 27 százalékkal drágábban mérték mint az internetes árukeresőn. Vészhelyzet volt, egye fene, a feltöltős kártyát majd elsütöm, ha tudom. Viszont azt nem értem, hogy ha valaki családostúl hat előfizetéssel bír egy ilyen nagy cégnél, akkor miért nincs lehetőség egyszerű telefonvásárlásra, sima cserére. Miért erőltetik rá egy régi visszatérő ügyfélre  a legdrágább feltöltős kártyát.

Csak. Mert tehetik. Mert nem igazi szolgáltatók. Már már azt is elhiszem, hogy a három nagy cég kartellezik, suttyiban megegyeztek, egyiköjük se enged a profitból, ha nekünk meg nem tetszik térjünk vissza a galambpostához.

Most amikor százezrek veszítették el a munkahelyüket és többen kényszerűlnek csökkentett bérért dolgozni, a megélhetésért – kitől várjunk támogatást, szolidarítást, hanem a legnagyobb telefonos társaságoktól. Fogadjunk ezt nem hallják meg, nincs elég hozzá térerő..