Nem a Volga zúgott – a Csepel rongyolt belénk a Dob utcában – ottmaradtam a roncsban – másodszorra értem meg az iskolára

Csodálatos ez a Volga. A nagy Szovjetunió autógyártásának a remekműve. Kezdetben, nagy szárnyaló szarvas díszítette a motorháztető elejét. Úgy mint a Mercedesen a háromágú célzókört.  Lophatták vagy balaesetveszélyes lehetett így módosították az orrdíszt.

Azokban a szép időkben ilyet prívátban csak különleges engedéllyel vehettek. Ezeket csak állami vezetőknek, téesz elnököknek és pártfunkciónáriusoknak adhattak.A zöme fekete volt, s akik ilyennel járhattak az komoly rangot jelentett.  Rendőr legyen a talpán aki egy ilyen autót le mert meszelni. Uána bocsánatot is kérhetett.

Jut eszembe Miskolcon csak egyetlen egy volt magántulajdoban, feketében, s a gazdája a legismertebb igazságügyi orvosszakértőként juthatott hozzá. Ilyennel járt, s maga is vezette Pap Lajos a megyei tanács elnöke. Egyszer  engem fiatalkorúként ő hozott haza Balatonaligáról, s elmondhatom mint sofőr jelesre vizsgázott.

Nem úgy mint Tamás Bandi, a Déli Hírlap volánforgatója. A hetvenes évek elején egy ilyen böhöm nagy fekete Volgával mentünk Budapestre az újságíróiskolai felvételimre. Különben akkoriban ezeket az alkalmi fuvarokat a megyei pártbizottság garázsa rendezte számunkra. A lapkiadónak nem lehetett saját autója. Bandi Pestig szélsebesen döngetett – ezt úgy kell érteni, hogy 130 kilóméteren alul nem adta. Élveztük, élvezte, hogy mindenkit leseperhetett maga elől, minden kockázat nélkül. Az anyósülésben Csala Laci bácsi, a lap főszerkesztője ült, s időnként csak annyit mondott, ráérünk, nem kell annyira sietni. Magyarul, menjél már lassabban. A fiatal sofőrünk viszont alkalmi süketnek bizonyult,s egyszerűen felülírta a kocsiparancsnok figyelmeztetését.

A körúton majdnem kiütött egy turistabuszt, annyira vagánykodott. Na, ezt még megúsztuk. Ám a Dob utcában a patika előtt, ahol az erdőgazdaság központja van alaposan ráfaragott a hülyeségére. Jobbról egy nagy Csepet teherautó úgy belerongyolt a fekete Volga elejébe, hogy eltünt a motor. Laci bácsi – biztonsági öv még nem volt fejjel repült a szélvédőnek, én meg a nyakára ültem. Jól nézhetünk ki, de ez a kocsi még masszív anyagból lehetett, mert a kasztni majdnem egybe maradt. Az ajtók nem deformálódtak el, s kurva nagy szerencsénkre, nem az utasteret érte az ütközés.

Laci bácsi rögtön eltünt, bejelentkezett az erdőgazdaság vezérigazgatójához, aki jó barátjaként kivitette az állomásra. Jómagam viszont ott maradtam az autóban, még akkor is amikor Bandit elvitték az ilyenkor szokásos vérvételre. Szakadt nadrágban feszítettem a hátsó ülésen, miközben a köröttünk álló bámészkodók mondogatták a magukét – hogy ezek a…. azt hiszik nekik mindent lehet. Teljes joggal mindenki a teherautóssal szimpatizált, sőt javasolták neki, legközelebb ne legyen ennyire kiméletes ezekkel… Végül a Kárpát utcai pártgarázsból jött egy vontató és velem együtt elhúztak. Ki ne feledjem, Szarvas Miklós a miskolci pártgarázs vezetője vizsgálatott rendelt el az ügyben. Laci bácsival megegyeztünk, nem fűrészeljük Bandit. Fiatal ember, egyszer csak megjön az esze, elhallgattuk a karambolig vezető út megpróbáltatásait. Meg is úszta ezt a kalandot, amire egykönnyen mindannyian ráfaraghattunk volna. Tényleg tizedmásodperceken múlt az életünk…

Különben a sors fintora  – Laci bácsi egész úton vizsgáztatott, a felvételire  készített.  Százszor elmondta, ha nem vesznek fel, vonattal jöhetek haza. Nos, ahogyan Bandi pilóta vezetett, már nem is bántam volna, ha nem kell mögé ülnöm. Laci bácsi viszont nem sejthette, hogy mindketten a MÁV jóvoltából utazunk haza.

Elfelejtettem mondani, hogy nem vettek fel elsőre. Indoklás, húsz évesen még nem voltam politikailag elég érett. Megyeri Károly elnök úr, a nagyhírű tévés vezette a bizottságot és ebben ott volt még Földes György is a népszerű Luda Matyi főszerkesztője, akinek annyi humorérzéke volt mint egy katonai surranónak.

Egy évre rá már vonattal mentünk a felvételire. S csodák csodájára bepirosodtam, megértem – politikailag. Ez a hosszú sztori viszont nem tántorított el a Volgától. Magam is sokat vezettem ilyet, háromsebességes lomha jármű. Ráadásul sokat zabált a benzinből.Viszont jó ideig megőrizte a tekintélyét a hazai útakon.

(A képeken látható Volga valahol Debrecen mellett található és eladó. Ha fiatalabb lennék, s már nem tettem volna le a veteránkocsik gyűjtéséről, ezt megkaparintanám. )