Zöldebb vagyok a zöldeknél. Kedvenc slágerem, ne vágj ki minden fát. Életemben már sok fakivágás elleni tiltakozásról írtam. A hozzám hasonló öregek bizonyára emlékeznek a városból kivezető , Majálispark előtti hosszú fasorra. Az átkosban is lehetett protestálni ilyen ügyekben. Végül, tetszett nem tetszett a városfejlesztési szakemberek döntöttek – kell a hely az út szélesítésére, no meg egyébként is már elöregedett, kidőlésre hajlamos jegenyék övezték a Csanyikba vezető utat.
Most a legfrisebb fellángolás az Avasi lakótelep alsósorán kivágott kanadai nyárfák miatt tört ki. Helyes, a polgár figyeljen, kontrollálja a város gazdáit. S joga van beleszólni a környezetében zajló természeti átalakitásoknak. Azt viszont már mindenkinek nehéz és körülményes elmagyarázni, a kanadai nyár mifelénk úgynevezett tájidegen, mint a tevehajcsár. Szép , gyönyörű és ha megnő hatalmas, de a termése nemkivánatos mellékhatásokat okoz. Így mondanák a gyógyszerészek. Tavasszal olyan mennyiségben szórja szét a gyapotszerű valamit ami miatt korhatár nélküli allergiát okozhat mindannyiunknak. Talán a termése lehet az fehéres nyálkás valami amivel beteríti a környéket. Akik ezt a faját telepítették ezzel sajnos nem számoltak.
Egyébként jómagam először Balatonszárszón találkoztam ezzel a fafajtával. Amikor a reggeli futás közben a szánk is teli lett ezzel a micsodával, a szomszédaim nagy többsége megpecsételte a nyárfák sorsát. A mi házaink tetejét szennyezte, eldúgította a csatornákat, de egy idős asszony körömszakadtáig ragaszkodott a telkén meredező fáihoz. Dorogi Sándor az akkori polgármester nagyon diplomatikusan tért ki a hivatalos eljárás ellen. Ám jószemmel felmérte a kanadai vattacukrot szóró ültetvényt, s hamiskásan megjegyezte, sajnálja, de jövőre ez már aligha hajt termést. Emlékezetem szerint a jóslata bevált. Akadtak ugyanis néhányan akik fáradt olajjal injekciózták be a győkereit. Úgy fogalmazénk szeliden elaltatták, s az önkormányzat kényszerűségből eltüntette a nyárfákat. Szerencsére ez semmilyen diplomácia botrányt nem okozott, Kanadából se kaptunk semmilyen tiltakozó jegyzéket.
Van egy másik ilyen sztorim is, az budai. Egy ismerősöm több mint egy évtizede szenved attól, hogy a gellérthegyi társasház alapítói egy csodálatos hársfát ültettek az épülettől másfél méterre. Ezt az ingatlantól cirka hat méterre lehetett volna beásni. Így aztán az alsó lakó szobájában már a parkettát emelgeti a fa gyökérzete, de a ház többi lakója mégis ragaszkodik a hárshoz. Már meg van a növényvédelmi szakember véleménye is, az önkormányzat is engedélyezné a kivágást, ha gondoskodnak a pótlásáróla környéken, de az érdekeltek többsége tesz egy nagyot a problémára. Ők élvezik az illatát és örülnek az árnyékának. Mindaddig amíg a többszintes épület tartófalát meg nem emeli és nem kezdi el az alapokat áztatni. Bár most már az is benne van a pakliban. hogy egy nagyobb vihar a ház előtt parkoló kocsikra dönti a hársfát. Jó esetben csak az autókra.