Vasárnap délután 3 órakor a Jeruzsálemi Kerületi Bíróság 317-es tárgyalótermében hivatalosan kezdetét vette Benjamin Netanjahu miniszterelnök korrupciós pere.

A konvoj megérkezik a helyszínre:

A Bíróság szerdán elutasította a miniszterelnök kérését, hogy kihagyhassa a korrupciós tárgyalása első meghallgatását.

Netanjahu Izrael történetének leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnöke. Valamint ő az első miniszterelnök, aki ellen hivatali ideje alatt vádat emeltek.

Avichai Mandelblit főügyész november 21-én közölte, hogy vádat emel Netanjahu ellen három korrupciós ügyben: a 4000. sz. ügyben vesztegetés, csalás és bizalommal való visszaélés, az 1000-es és 2000-es sz. ügyekben pedig csalás és bizalommal való visszaélés miatt. A miniszterelnök tagadta, hogy bűncselekményt követett el, és kijelentette, hogy az egész egy puccskísérlet a megbuktatására, és vizsálat indítására szólított az ügyeivel foglalkozó nyomozók és ügyészek ellen.

Percekkel a tárgyalás megkezdése előtt Netanjahu megköszönte a mellette kiállóknak, beleértve a bíróságon kívül tiltakozóknak, a támogatást: „Hihetetlen támogatásotok megmelengeti a szívemet. Tudom, hogy Izrael népe mögöttem áll.”

A miniszterelnök felszólalt Izrael igazságszolgáltatási rendszere ellen, azzal vádolva, hogy belső korrupció és összeesküvések hálózzák be, melyek a hatalomból való eltávolítására irányulnak.

„Az utóbbi években új szabadalomra tettek szert – a rendőrség és az ügyészek csatlakoztak a ‘Csak Bibit ne’ bandához, hogy összeeszkábálják ezeket a csalfa és kitalált eseteket, ezt a megtévesztő tárgyalást… Céljuk egy erős jobboldali miniszterelnök eltávolítása és hogy távol tartsák hatalomtól a jobboldalt évekre.”

„Nem ismernek korlátokat, amikor a megbuktatásomról van szó”, mondta mind a médiáról, mind az igazságszolgáltatás rendszerről, mert félnek a jobboldali politikától, és arra törekszenek, hogy „minden lehetséges módon megbuktassanak.”

A miniszterelnök szerint a média nem képes megfelelően közvetíteni a tágyalást, amire zárt ajtók mögött kerül sor és az élő közvetítést csak a szomszédos helyiségben lévő újságírók láthatják, ezért a teljes tárgyalást élőben közvetítését követelte. „A nyilvánosságnak mindent hallania kell, és nem az ügyészség újságíróin keresztül”.

A nyilatkozatot követően Netanjahu bevonult a tárgyalóterembe és addig nem volt hajlandó elfoglalni helyét a vádlottak padján, amíg a média ki nem vonult a teremből.

A Netanjahu korrupciós ügyeit tárgyaló háromfős bírói testület tagjai: Rivka Friedman-Feldman (vallásos), Mose Bar-Am https://twitter.com/i/status/1264538766187921409(szekuláris) és Oded Saham (szekuláris).

Kettő közülük már részesített kemény bűntetésben korrupt politikusokat.

Friedman-Feldman tagja volt annak a bírói testületnek, mely az úgy nevezett Talansky-ügy újratárgyalásán bűnösnek találta Ehud Olmert ex-miniszterelnököt kenőpénz elfogadásáért.

Netanjahu ügyvédje, Micha Fetman közölte a bírókkal, hogy további időre van szükségük – körülbelül két vagy három hónapra – az ügy feldolgozásához, mivel a védelmi csapat pontos összetétele a különböző ügyekben még nem véglegesített.

A nap folyamán tüntetések zajlottak a miniszterelnök mellett és ellen.

Netanjahu mellett:

Netanjahu ellen:

Beni Gantz helyettes miniszterelnök és védelmi miniszter, Netanjahu koalíciós partnere kijelentette, a miniszterelnök ártatlan, amíg bűnösnek nem bizonyul.

„Mint minden polgárt, a miniszterelnököt is megilleti az ártatlanság vélelme, és biztos vagyok benne, hogy a jogrendszer igazságos tárgyalást folytat le”, írta Twitteren. „Szeretném hangsúlyozni, hogy kollégáim és én teljes hittel hiszünk a jogrendszerben és a bűnüldözésben. Ebben az időben, mint állam és társadalom, jobban, mint valaha egységre és megbékélésre kell törekednünk Izrael Állam és népe kedvéért.”

Előzmények

Avichai Mandelblit főügyész november 21-én közölte, hogy vádat emel Netanjahu ellen három korrupciós ügyben: a 4000. sz. ügyben vesztegetés, csalás és bizalommal való visszaélés, az 1000-es és 2000-es sz. ügyekben pedig csalás és bizalommal való visszaélés miatt.

A főügyész december 2-án hivatalosan eljuttatta Juli Edelstein akkori Knesszet-elnökhöz a miniszterelnök elleni három korrupciós ügy vádiratát.

Mandelblit továbbá először jelentette ki a vádiratban, hogy a tárgyalásra a jeruzsálemi kerületi bíróságon kerül sor, valamint csatolta az ügyészség 333 tanút felsoroló listáját.

Érdemes megjegyezni, hogy aligha fog mind a 333 tanú részt venni a tárgyaláson, ám az izraeli törvények előírják, hogy a főügyésznek közzé kell tennie a listát a vád benyújtásakor.

A listán Netanjahu társai és bizalmasai, valamint ismert izraeli politikusok és újságírók is szerepelnek.

A miniszterelnök január elsején bejelentette, hogy mentelmi jogot kér a Knesszettől.

A törvény szerint a mentelmi kérdésekben a Knesszet Ház Bizottságnak kell döntést hozni, ám a bizottságnak akkor nem voltak tagjai, mivel az országnak közel egy éve nem volt működő kormánya.

A bizottság felállításáról szóló szavazást január 28-án tartották a Knesszetben.

Netanjahu január 28-án reggel visszavonta kérését, hogy a Knesszet szavazzon a mentelmi jogáról, és Mandelblit még aznap délután hivatalosan benyújtotta ellene a vádemelést.

A koronavírus miatt Amir Ohana akkori megbízott igazságügyi miniszter mácius 15-én a bíróságokat vészhelyzeti üzemmódba helyezte, így Netanjahu két nappal később esedékes tárgyalása elhalasztásra került május 24. délután 3 órára.

Az alábbiakban olvasható az Igazságügyi Minisztérium bejelentésének szövege, mely közli Avichai Mandelblit főügyész döntését, hogy vádat emel Benjamin Netanjahu miniszterelnök ellen három korrupciós ügyben. A bejelentésre 2019. november 21-én, csütörtökön került sor. Az alábbi szöveg nem összetévesztendő magával a 63 oldalas vádemeléssel.

Dr. Avichai Mandelblit főügyész úgy döntött, hogy vádat emel Benjamin Netanjahu („Netanjahu úr”) miniszterelnök, képviselő ellen a 4000-es sz. ügyben vesztegetés, csalás és bizalommal való visszaélés bűncselekményekért, és az 1000-es és 2000-es sz. ügyekben csalás és bizalommal való visszaélés bűncselekményekért, melyeket állítólag miniszterelnöki és kommunikációs miniszteri hivatalának betöltése közben követett el.

A vádiratot továbbították a miniszterelnök ügyvédeinek.

Ezenkívül, a Knesszet-tagok Mentelmi Törvénye 4. szakaszában leírt eljárás szerint, a vádiratot elküldték a Knesszet elnökének, így Netanjahu úr értesítheti a Knesszetet, hogy mentességért folyamodik-e a büntetőeljárások alól.

A főügyész továbbá úgy döntött, hogy vádat emel Shaul és Iris Elovitch (együttesen: „Elovitch-pár”) ellen a 4000-es sz. ügyben vesztegetés, az igazságszolgáltatás akadályoztatása és hamis vallomás tételre való bujtogatás miatt, valamint a többségi részvényes és a „Yedioth Ahronoth” Csoport főszerkesztője, Arnon (Noni) Mozes úr ellen vesztegetésért a 2000-es sz. ügyben.

A 4000. sz. ügy egy kölcsönös megállapodásra vonatkozik, amely állítólag Netanjahu úr és Shaul Elovitch üzletember között fejlődött ki, aki többek között a „Bezeq” és a „Walla” weboldal többségi részvényese volt. Az állítólagos megállapodás értelmében Elovitch úr erősen befolyásolta a „Walla” weboldal lefedettségét Netanjahu úr javára, aki cserébe kormányzati hatásköreit használva erőfeszítéseket tett Elovitch úr és üzleti érdekei javára. Ebben az esetben a miniszterelnököt vesztegetés elfogadásával, valamint csalás és bizalommal való visszaélés bűncselekményekkel vádolják, az Elovitch-párt pedig vesztegetéssel, az igazságszolgáltatás akadályoztatásával és az egyik nyomozás kapcsán hamis tanúskodásra bujtogatással.

A 2000. sz. ügy Netanjahu úr és a „Yedioth Ahronoth” Csoport tulajdonosa és kiadója, Arnon Mozes üzletember közötti találkozókra vonatkozik, amelyek során megvitatták Netanjahu úr média megjelenésének megváltoztatását a médiacsoportban az ő javára, és egy törvényjavaslat előmozdítását, amely minimalizálná az „Israel Hayom” napilap Mozes úr üzleti érdekeire gyakorolt káros hatásait. Ebben az esetben a miniszterelnököt csalással és bizalommal való visszaéléssel, Mozes urat pedig vesztegetéssel vádolják.

Az 1000-es sz. ügy a Netanjahu úr, Arnon Milchan és James Packer üzletemberek közötti kapcsolatra vonatkozik, mely során Netanjahu úr állítólag különféle juttatásokat kapott, elsősorban értékes áruk rendszeres ellátásával, így ezek jelentős kiterjedésű és értékű (körülbelül 690 000 sékel – mai árfolyamon 60 millió Ft.) egyfajta „ellátó csatornává” váltak. Ezzel párhuzamosan Netanjahu úr állítólag különféle intézkedéseket tett, kihasználva köztisztviselői pozícióját, Milchan úr javára, akivel baráti visonyban volt. Ebben az esetben a miniszterelnököt csalás és bizalommal való visszaéléssel vádolják.

A főügyész a döntést azt követően hozta, hogy megvizsgálta azt a számos érvet, amiket Netanjahu úr ügyvédei a négynapos vádemelés előtti tárgyaláson felvetettek. Ezeket az érveket több tucatnyi óra jogi felülvizsgálat és megbeszélés során alaposan áttekintették. Végül kiderült, hogy a vádemelés előtti tárgyaláson felhozott egyik érv sem változtatta meg a felmerült gyanúk jogi alapját.

Az ezzel kapcsolatos vizsgálatokat az Izraeli Rendőrség (Nemzeti Csalás Elleni Egység és a Pénzügyi Bűncselekményeket Vizsgáló Egység) és az Izraeli Értékpapír-felügyelet, valamint a Gazdasági és Adóügyi Hivatal végezte.

Az első vád összefoglalása – 4000-es sz. ügy

1. 2012. december és 2017. január között Netanjahu úr, miniszterelnökként, majd később kommunikációs miniszteri feladatkörben, jogosult volt jóváhagyásokat és engedélyeket adni különböző üzleti tevékenységekre, amelyeket a Bezeq Csoport végzett. Ezenkívül Netanjahu úr rendelkezett azzal a képességgel, hogy befolyásolja a Bezeq-csoporttal kapcsolatos kormányzati ügyeket.

2. A vizsgált időszakban Elovitch úr volt a Bezeq Csoport többségi részvényese, ezért képes volt befolyásolni a média megjelenése típusát és jellegét a „Walla” weboldalon, amely a Bezeq csoport ellenőrzése alatt állt.

3. Netanjahu úr rendkívül jelentősséget tulajdonított a vele és családjával foglalkozó média megjelenésnek, különös tekintettel politikai jövőjére.

4. A fentiek tekintetében Netanjahu úr és Elovitch úr között kölcsönös megállapodás jött létre, amely azon a kölcsönös megértésen alapult, hogy mindegyikük rendelkezik egy olyan jelentős érdekeltséggel, amit a másik fél elő tud mozdítani. 2012-ben, a 19. Knesszet választási kampánya során rendezett vacsorán az Elovitch-pár és Netanjahu úr megállapodtak abban, hogy ő és felesége követeléseket tehetnek a médiában való megjelenésükkel kapcsolatban a „Walla ” weboldalon.

5. A Netanjahu úr és az Elovitch-pár közötti viszonyt intenzív és rendszeres kapcsolattartás jellemezte, amelyet közvetlenül és közvetítők útján folytattak. E kapcsolat részeként Netanjahu úr és családtagjai különféle igényeket támasztottak az Elovitch-házaspár felé a „Walla” weboldalon való megjelenésük jellege tekintetében, sőt, Netanjahu úr politikai riválisaival kapcsolatos követeléseket is tettek. Az Elovitch-pár jelentős és folyamatos nyomást gyakorolt Ilan Yeshuára, aki akkoriban a „Walla” honlapjának főigazgatója volt, hogy ezek a követelések teljesüljenek. Ennek eredményeként Yeshua úr utasította a „Walla” weboldal szerkesztőit és újságíróit, hogy változtassák meg a weboldal tartalmát úgy, hogy az megfeleljen Netanjahu úr igényeinek.

6. A vizsgált időszak során, e kölcsönös megállapodás részeként, az Elovitch-pár általában teljesítette Netanjahu úr követeléseit, és mindent megtett az erőfeszítések végrehajtása érdekében. Az esetek jelentős részében a Netanjahu úr nevében tett erőfeszítéseik gyümölcsözőnek bizonyultak. Netanjahu úr tudta, hogy az Elovitch-pár segítsége és az általa támasztott követeléseknek való megfelelésük rendkívüli, jelentős és kiterjedt, és ez összefügg közszolgálati hivatalával. Az Elovitch-pár tisztában volt azzal, hogy teljesíti Netanjahu úr azon igényét, hogy beavatkozzon a „Walla” weboldal publikációinak tartalmába, és megbizonyosodott arról, hogy Netanjahu úr tisztában legyen ennek mértékével.

7. A Netanjahu úr és az Elovitch-pár között kialakult kapcsolat részeként Netanjahu úr köztisztviselőként hatalmát és tekintélyét latba vetette annak érdekében, hogy Elovitch úr kívánságainak megfelelően elősegítse a Bezeq vagy az Eurocomon belüli különféle vállalatokat, amelyeken keresztül a Bezeq-et és a „Walla” weboldalt irányította. E fellépések részeként és az Elovitch úr felé intézett követelésekkel egyidejűleg Netanjahu úr köztisztviselői szerepének köszönhetően többször foglalkozott az Elovitch úrhoz kapcsolódó szabályozási ügyekkel és konkrét intézkedéseket tett, amelyek előmozdították Elovitch úr érdekeit jelentős pénzügyi értékben. Ezeket az Elovitch úr érdekében tett intézkedéseket Netanjahu úr az Elovitch-párttól kapott az ő javát szolgáló médiamegjelenésekért cserébe tette. Ezzel Netanjahu úr elfogultan járt el, és érdekellentétbe alakult ki közfeladatai és a személyes érdekei között.

8. Elovitch úr Netanjahu úr médiában való megjelenésének módját a „Walla-ban” közvetlenül és kifejezetten összekapcsolta a szabályozási határozatokkal, amelyeket Netanjahu úrnak meg kellett hoznia, és amelyeket közszolgálati szerepei keretében valóban meg is hozott. Hasonlóképpen, Iris Elovitch is összekapcsolta az ilyen teljesítéseket Netanjahu úr és a felesége követeléseivel és azzal, ahogy Netanjahu úr a Bezeq szabályozási ügyeit kezelte. Az Elovitch-pár világossá tette a „Walla” -ban dolgozó különféle személyek számára, hogy Netanjahu úr és családja médiában való megjelenésén javítani kell a kívánt szabályozási döntések elérése érdekében.

9. Netanjahu úr számos hivatali testület előtt szisztematikusan és következetesen elhallgatta kapcsolatát az Elovitch-párral, részleges és félrevezető információkat adva nekik e tekintetben.

10. Annak érdekében, hogy elrejtse a Netanjahu úrhoz fűződő kapcsolatát, az Elovitch-pár megsemmisítette a birtokában lévő mobiltelefonokon szereplő bizonyítékokat, és utasította Yeshua urat, hogy viselkedjen hasonló módon. Arra is utasították Yeshua urat, hogy hamis nyilatkozatokat tegyen a „Walla” weboldal kiadványainak módosításában való részvételükkel kapcsolatban, valamint a Netanjahu úrhoz fűződő kapcsolatuk tekintetében, a különféle kiadványokba való beavatkozási igényére vonatkozóan.

A második vád összefoglalása – 2000-es sz. ügy

1. Netanjahu úr és Arnon (Noni) Mozes, a „Yedioth Ahronoth” médiacsoport tulajdonosa és kiadója között évek óta mély vetélkedés folyt. Ennek ellenére néhány éven belül három találkozósorozatra is sor ketült: 2008-2009-ben, 2013-ban és 2014-ben. Ezen üléssorozat mindegyikén Netanjahu úr és Mozes úr megbeszéléseket folytatott közös érdekeikről: a „Yedioth Aharonoth” médiacsoportban Netanjahu úr médiamegjelenésenek javítása; és korlátozások bevezetése az „Israel Hayom” újságra, amelynek jelentős gazdasági jelentősége volt maga Mozes úr és a „Yedioth Ahronoth” csoport számára.

2. 2014. december 4-én, a 20. Knesszet-választás elõtt tartott egyik ülésen Mozes úr vesztegetési ajánlatot tett Netanjahu úrnak: az előbbi jelentősen javítana Netanjahu úr és családja megjelenésén a „Yedioth Ahronoth” médiacsoportban, és negatív lefedettséget adna politikai ellenfeleinek. Ez az újság szerkesztői álláspontjában jelentős fordulatot jelent. Mozes úr azt sugallta, hogy ezt oly módon tenné, amely biztosítaná Netanjahu úr miniszterelnöki hivatalban maradásának kiterjesztését, cserébe Netanjahu úr miniszterelnöki befolyását kihasználva olyan jogszabályokat terjesztene elő, amelyek korlátozzák az „Israel Hayom” példányszámát, és jelentős pénzügyi előnyökkel járnak Mozes úr és vállalkozásai számára.

3. Netanjahu úr nem utasította el a vesztegetési ajánlatot, és annak eredményeként nem állította le a Mozes úrral folytatott megbeszéléseket. Annak ellenére, hogy nem akarta előmozdítani a jogalkotási törvényjavaslatot, továbbra is kiterjedt és részletes vitákat folytatott Mozes úr javaslatának elemeiről, és azt a benyomást keltette, hogy politikai hatalmát Mozes úr számára kedvező jogszabályok elõmozdítására fogja használni. Netanjahu úr ilyen módon cselekedett a vita folytatása és Mozes úr befolyásolása érdekében, hogy a választások során Netanjahu úr pozitív megjelenést kapjon a „Yedioth Ahronoth” Csoportban, és megakadályozza a negatív média megjelenést, amely árthat Netanjahu úrnak és családjának, legalábbis addig, amíg a köztük folytatott megbeszélések folytatódtak.

4. Az ülést követően és annak a benyomásnak a fenntartása érdekében, hogy fontolóra veszi az ilyen jogszabályok előmozdításának megvalósíthatóságát, Netanjahu úr találkozott a koalíció elnökével, Ze’ev Elkinnel és a Knesszet-bizottság elnökével, Járiv Levinnel, tudván, hogy a találkozó létezéséről Mozes úr is értesülni fog. Az ülésen Elkin úr és Levin úr azt mondta Netanjahu úrnak, hogy a kérdéses idöszakban nem lehet előmozdítani a jogszabályokat. Ezt követően Netanjahu úr újabb találkozót kezdeményezett Mozes úrral, amelyben azt a benyomást keltette, hogy a választások után a jogszabályok népszerűsítésére fog törekedni, a megvesztegetési ajánlattal kapcsolatos megbeszélések folytatása érdekében.

Ezeken az intézkedéseken keresztül Mozes ajánlatot tett Netanjahu megvesztegetésére.

5. Ezeken az intézkedéseken keresztül Netanjahu úr csalást és bizalomal való visszaélést követett el oly módon, amely jelentősen árt a közvélemény bizalmára és integritására nézve. Netanjahu úr haszonszerzés érdekében ennélfogva visszaélt pozíciójával és politikai hatalmával, azáltal, hogy azt az üzenetet küldi – miközben a közhivatalban a legmagasabb pozíciót tölti be -, hogy a vesztegetési ajánlat egy elérhető eszköz magas rangú állami tisztviselők és üzletemberek közös érdekeinek előmozdításához, és hogy az ilyen vesztegetésben semmi helytelen nincs.

A harmadik vád összefoglalása – 1000-es sz. ügy

1. Netanjahu úr és Arnon Milchan üzletember között 1999 óta személyes kapcsolat áll fenn. E kapcsolat részeként 2011 októberétől 2016 decemberéig Netanjahu úr és felesége különféle árucikkeket kapott Milchan úrtól. 2013-ban Milchan úr bemutatta Netanjahu urat Packer úrnak, egy ausztrál üzletembernek. 2014 és 2016 között Netanjahu úr különféle árucikkeket kapott Packertől.

2. A Milchan úrtól és Packer úrtól kapott árucikkek, elsősorban szivaros dobozok és pezsgős palackok, folyamatosan áramoltak Netanjahu úrhoz és feleségéhez, némelyikük kérések és követelések eredményeként, többek között, szállítások révén, még akkor is, amikor Milchan úr és Packer úr nem tartózkodott Izraelben, és így egyféle „ellátó csatornává” váltak. A felhalmozott áruk értéke jelentős volt – megközelítőleg 700 000 sékelt tett ki. Az árucikkeket Netanjahu úrnak a köztisztviselői szerepkörei és Izrael miniszterelnöki státusával összefüggésben adták.

3. Tekintettel a Netanjahu úr és Milchan úr közötti kapcsolatokra, Netanjahu úrnak tartózkodnia kellett volna attól, hogy Milchan úr ügyeivel foglalkozzon. Ennek ellenére, 2011. október és 2016. december között, Netanjahu úr hivatali szerepkörein keresztül Milchan úr javára intézkedett a következő esetekben: 2013–2014-ben közbenjárt az USA kormányzati tisztviselőivel annak érdekében, hogy biztosítsa Milchan úr belépési vízumát az Egyesült Államokba két esetben; 2013-ban kapcsolatba lépett az akkori pénzügyminiszterrel, Yair Lapiddal annak érdekében, hogy meghosszabbítsák a visszatérő lakosok számára nyújtott adó mentességet, amelyből Milchan profitálhatott volna; 2015-ben Netanjahu úr maga is kapcsolatba lépett az akkori Kommunikációs Minisztérium főigazgatójával, Shlomo Filberrel, hogy segítsen Milchan úrnak a „Reshet” és a „Keshet” hírközlési társaságok összefonódásával kapcsolatos szabályozás terén, hogy az a befektetés, amelyet Milchan úr akkoriban fontolgatott, pénzügyileg értékelhető legyen számára.

4. Ezekkel az intézkedésekkel Netanjahu úr csalást és bizalommal való visszaélést követet el oly módon, amely jelentősen árt a közbizalomra és integritásra nézve. Ez a Milchan úrral és Packer úrral való helytelen kapcsolatának eredménye, mely során, összefüggésben köztisztviselői szerepköreivel és miniszterelnöki státuszával, ő és felesége igen nagymennyiségű árucikkeket kaptak tőlük. Netanjahu bizalommal való visszaélést követett el, amely jelentősen sérti a közbizalmat, az integritást és a megfelelő kormányzást, mivel nyilvánvaló összeférhetetlenség alakult ki a Milchan úr iránti elkötelezettsége és a publikummal szembeni kötelezettségei között.