A kiváncsiskodóknak -a fegyveres támadás ügye nyúlik mint a rétestészta – a bizonyítási kisérlet folytatásos paródiája várja az engedélyt a vetítésre

Többen is érdeklődtek miként alakult az az állítólagos fegyveres támadásom Szabó Krisztián volt rendész ellen.

Hol tart az eljárás, s mikor szabadulok. Nos, szomorúan jelentem, hogy a 2017 óta folyó eljárás helyben topog. Magam szóvivőjeként sosem zárkóztam el a nyilvánosságtól. A helyzet egy helyben kulminálódik. Én szorgalmasan írogatom a fellebezéseket, amelyeknek a sorsa, hogy odaküldik, azoknak akik  elmeszeltek. Ami azért furcsa mert, ki az a balga hivatalnok aki saját intézkedéseit felülbírálja, s ki meri mondani tévedett, megvezették és most majd korrigálja a határozatát. Na , ilyen nálunk nem létezik. Ha botlottak is , körömszakadtáig ragaszkodnak  a jól bevált tévedésükhöz. Kerül amibe kerül. Mások kontójára.

A vádirat természetesen már a bíróságon van, ezt kritizálni öngyilkosság lenne. Már volt két tárgyalás, majd időközben történt egy menetközbeni bírócsere is.  Miután levetítették azt a felvételt amelyet én mentettem ki a mélygarázs videórögzítőjéből. Az utolsó pillanatban, mivel ez egy hétfői felvétel volt és pénteken délután automatikusan törlődött volna.

Nem árt tudni, hogy a nyomozati cselekményben három CD lemez van, ebből egy a kapitányság meghallgató szobájában lett rögzítve. Képpel hanggal. Nos, ki az az önsanyargató mazochista aki saját megnyomorítását az első kockától az utolsóig végig nézi, s kielemzi.

Hát persze, hogy én aki negyedik esztendeje ezzel ébred és nyugszik, de még álmomban is kisértenek a történet szereplői. A lényeg, kiderült, hogy egy szembesítés után engem és az ügyvédemet kiküldték a gyermek meghallgató szobából, amelyben folyamatos a felvétel. Utána vizsgáló visszarendelte az állítólagos tanút egy félórára. Na, ez felvétel részlet viszont hiányzik a paksamétából. Ami természetesen elkészült, csak nem találják. Az ügyészség és a bíróság is hiába keresi.

A tanú aki mindent látott és a rendőrnő
Én és a műanyag pisztoly a kezemben , az a piros kabátos kéz a tanúé
Krisztián még egyenruhában , elmondja hősiesen kirúgta a lábamat, hogy beverhessem a fejem a küszöbbe és megbilincselhessen. Különben szitává lővőm mindkettőjüket a zsebemben lezipzározott gázpisztollyal. Élvezetes ez a felvétel. Már kikockáztam. Jó paródia.

A fenti felvétel az első bizonyitási kisérlet felvételének egy kockája látható. A rendőrnő aki csaknem két évig vizsgálódott ebben a bonyolult ügyben, s jelenleg már profilt váltott.  Mellette a két rendész , akik közül az egyik már távozott az állományból. Tehát itt tartunk.

Egyébként a két bizonyítási kisérlet – ha törvényes engedélyem lesz rá – felkerül a közösségi portálokra – szórakoztató és komikus. Csak én nem élvezem. Képtelen vagyok rá. A tartalma – van benne egy olyan rész amelyben a tanú a második emeleti ablakból instruál, hogy miként tartsam a műanyag pisztolyt, hogy elkiálthassa magát – már látom. Sokat töprengtem, megosszam e ezt a nevetséges közjátékot.  Hiszen világéletemben rendőrpárti voltam, s máig is tudom a zsaruk zöme tiszteséges törvénytisztelő, s soha nem vetemedne bűnpártolásra, az igazság megcsúfolására. Azzal is tisztában vagyok, hogy nincs olyan hivatalban lévő parancsnok aki ilyenre adna utasítást.

Ha valaki azt mondja, hogy az idő nekem dolgozik az nagyon téved. Túl a hetvenen az évek múlása már nem én malmomra hajtja a vízet. Most jött a végzés, október előtt nem folytatódik a tárgyalás, a márciusi is elmaradt. Tehát mire kiderül az igazság az ellenem támadók cselekménye akár már el is évülhet.

Az eddigi veszteség – a lejárató cikkek szerzője, jó kollégám időközben már tragikus hirtelenséggel elhunyt.  A rám támadó rendész ellen vizsgálat folyik hajléktalanok bántalmazása ügyében. Le is szerelt. Már lassan csak én állom a sarat….